Századok – 1957

Szemle - Deutsch–slawische Wechselseitigkeit in sieben Jahrhunderten (Ism. Niederhauser Emil) 853

ÍZEMLE 853 DEUTSCH—SLAWISCHE WECHSELSEITIGKEIT IN SIEBEN JAHRHUNDERTEN. GESAMMELTE AUFSÄTZE (Berlin, Akademie Verlag, 1956. IX, 709 1.) (Deutsohe Akademie der Wissenschaften zu Berlin. Veröffentlichungen des Instituts für Slawistik. Nr. 9) (NÉMET-SZLÁV KÖLCSÖNÖSSÉG HÉT ÉVSZÁZADON ÁT) A németség és az egyes kelet-európai népek viszonyának és kölcsönhatásainak története a legellentótesebb áramlatok között hánykolódott és szinte a mai napig sem jutott még megnyugtató megoldáshoz. Egyrészt az ún. Ostforschung az egész kérdéskomplexumot a német politikai és kulturális fölény szemszögéből tekintette és tekinti manapság újból, többé-kevésbé leplezetlen imperialista tendenciák igazolására, másrészt, különösen 1945 után, ennek ellenhatásaként a német hatás és befolyás teljes tagadása a kultúra történetében volt a másik véglet. A kettő között a németek és Kelet-Európa kapcsolatának helyes megragadása és ábrázolása nagyobb arányú szintézis keretében a mai napig sem történt meg. Biztató kezdeményezések azonban mutatkoznak már ezen a téren, és ezeknek egyik fő képviselője Eduard Winter professzor, akinek tiszteletére 60. születésnapja alkalmából az itt ismertetett kötetet kiadták. Eduard Winter hosszú és igen sajátos utat tett meg attól az első csehszlovák köztársaságban élő, katolikus és szudátanémet orientációjú szellemtörténeti kutatótól, aki később a jozefinizmus és az ausztriai reformkatolicizmus kérdéseit boncolgatta , a Német Tudományos Akadémia tagságáig, a német— szláv kapcsolatokat kutató marxista történészig. Egyik legutóbbi, nagyobb lélekzetű munkája folyóiratunk hasábjain már ismertetésre került (1. Dolmányos István kritikáját Winter : Halle als Ausgangspunkt der deutschen Rußlandkunde im 18. Jahrhundert. Berlin. 1953. című könyvéről, Századok 1956. 4 — 6. szám. 807 — 808. 1.). A most ismertetett vaskos kötetet a Német Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézete adta ki, az az intézet, amelyben Winter professzor a szláv népek történetének osztályát vezeti. A kötetet tanítványai, régebbi kartársai és tisztelői írták, tematikája a XIV. századtól a XX. századig elsősorban a német —szláv kulturális érintkezések sok részletkérdését tárja fel. Az egyes tanulmányok közül először néhány nagyobb jelentőségű cikkre szeretnénk az olvasók figyelmét felhívni. Az egyik Walter Markov professzor tanulmánya : „Megjegyzések a délszláv felvilágosodásról." Megállapítása szerint a felvilágosodás nyugaton a kialakult nemzetállam keretei közt élő, gazdaságilag erős polgárság ideológiája, amely polgárság forradalom előtt áll, vagy azt már végrehajtotta. Sem a nemzetállam keretei, sem az erős és magabiztos polgárság nincs adva a délszlávoknál. Ezek nagyobb, feudális jellegű birodalmak keretében élnek, antifeudális és nemzeti szabadságharc náluk egyet jelent. A XVIII. század elején a felvilágosodásnak itt még jóformán semmi visszhangja sincs. A század derekán viszont a Habsburg- és a török birodalomban végbemenő változások következtében más helyzet van kialakulóban. A két birodalomban részben szétszórtan élő szerb kereskedő-burzsoázia választhat aközött, hogy gazdasági helyzetét megtartva felolvad a nagyobb birodalom keretében, vagy a maga oldalára vonja a parasztot és polgári nemzetté alakul át. A XIX. század elejéig ingadozik a két lehetőség közt, végül egyrészt a Habsburgok nemzetiségi politikája miatt, másrészt a szerb parasztfelkelés kialakította helyzetet felhasználva az utóbbi lehetőség mellett dönt. A parasztság megnyereséhez viszont nemzeti ideológiára van szüksége, és ezt a felvilágosodásban találja meg, amely így számára létkérdéssé válik. A bolgár társadalomnak — fejletlensége miatt — ilyen polgári nemzetállam ideológiájára már csak a romantika korában lesz szüksége. A sokkal tagoltabb, a kor valamennyi osztályát felölelő horvát társadalom számára a felvilágosodás nem létkérdés, mint a szerbeknél, tehát itt nincs nagy visszhangja. A szlovén felvilágosodás csak nyelvi egységre törekszik Ausztrián belül, a Habsburgok ellenreformációja régóta pártolja a katolikus szlovén parasztságot a városi polgársággal szemben, itt tehát nincs forradalmi helyzet. .Markov megállapítása szerint Wolff, a német felvilágosodás második szakaszának tipikus képviselője a délszlávok számára általában a felvilágosodás mestere. A délszlávok ebben a korszakban nem jutnak el a forradalomig, de így annak ellentótéig, a reakciós romantikáig sem. A nemzeti romatika a XIX. század elején náluk a felvilágosodás folytatása, nem ellenhatása. Az erős német hatásnak a földrajzi közelség mellett nyomós magyarázata a német és a < lélszláv társadalmak sok hasonló vonása : a nemzetállam kereteinek hiánya, a polgárság anyagi gyengesége miatt a felfokozott ideológia-szükséglet. A hatást egyrészt a dél-