Századok – 1957

Szemle - Deutsch–slawische Wechselseitigkeit in sieben Jahrhunderten (Ism. Niederhauser Emil) 853

854 SZEMLE kelet-aurópai városok német polgársága, másrészt néhány német egyetem, elsősorban Halle és Jena, sokkal kisebb mértékben Lipcse közvetíti. Tanulmánya végén Markov felsorol néhány adatot ezeknek az egyetemeknek balkáni hallgatóiról azzal a biztató ígérettel, hogy a cikkében felvetett kérdést a közeljövőben Lipcsében majd alaposabban felkutatják. • Ehhez a tanulmányhoz kapcsolódik Josef Matl gráci egyetemi tanár: „Szláv ós német romantika. Közös vonások — kapcsolatok — különbözőségek" című rövid tanulmánya. A kérdés fontosabb irodalmának ismertetése kapcsán a szerző leszögezi, hogy eddig nem alakült ki egységes álláspont a szláv romantika értékelésében. Egyik fő jellegzetessége kétségtelenül megállapítható : a romantika korában valamennyi szláv népnél felismerik a szláv kölcsönösséget. A romantika a szláv irodalomban nem műfaj és stílus kérdése elsősorban, mert legkiválóbb képviselői éppen nem jellegzetesen romantikusak, hanem alkotásaiban sok a realista vonás is. A nyelv, a népszokások tisztelete és kutatása, a hősi múlt felidézése a szláv romantika egyik sajátos vonása, ez a közös a német romantikával, éppúgy mint az, hogy a romantika tette mind a németeket, mind a szlávokat kultúrnemzetté. Matl a marxista Markovval egyezően ugyancsak arra a következtetésre jut, hogy a szláv romantika nem határolódik el élesen a felvilágosodástól, hanem annak folytatása, és részben még a későbbi szláv irodalmi realizmusban is szinte napjainkig él tovább. A pozitívumot a szerző a népi hagyaték tiszteletében, a nemzeti lendületben és a szlávoknál mindenütt fellépő megújulási mozgalomban látja, negatívumát viszont a múlt nem egyszer hamisításokig menő ideal izálásában, amely ugyancsak nagyon sokáig folytatódik a későbbi évtizedekben is. Eberhard Wolfgramm : „Német és cseh demokraták 1850-ben" című hosszabb tanulmányában azt az öncszmélést vázolja fel, amely a bukott forradalom után a német és a cseh demokrácia köreiben végbement, és amelynek egyik jellegzetes megnyilvánulása a Deutsche Monatsschrift című folyóirat megjelenése volt. A folyóirat, amelyben Herzen is közreműködött, elemzéseiben világosan mutatja a kispolgári demokraták tehetetlenségét. Herzen részvételével kapcsolatban a szerző utal arra, hogy milyen nagy reményeket fűztek a német demokraták többek között a neves történész és orientalista, J. Ph. Fallmerayer is a szlávok jövőbeli szerepéhez. Közbevetőleg kell itt megjegyeznünk, hogy a német demokratáknak ezt a szlávok iránti tiszteletét a szerző rosszul értelmezett aktualizálással túlságosan pozitívan ábrázolja, mintha ekkor már az eljövendő orosz szocialista forradalom perspektívájáról lenne szó. holott éppen Herzen személye mutatja, hogy itt a szláv parasztság jövőjébe vetett hitről van szó, tehát a későbbi narodnyik mozgalom homályos megsejtéséről. A forradalom bukásának elemzése során a német demokraták felismerik, milyen végzetes volt a németek és a szlávok szembenállása a demokrácia ügye-számára. Karl Hagen egyik cikkében kifejti azt, hogy a németek nem nyomhatják el többé a szlávokat, el kell ismerni jogukat az önálló nemzeti létre. A Deutsche Monatsschrift egyik névtelen cikkírója, a szerző kutatásai szerint egy Alfred Meißner nevű költő, prágai tárcáiban pedig már azt is meglátja, hogy a nemzeti szabadságharc valójában osztályok harca. A csehek 1850-ben Meißner szerint Oroszország felé fordulnak, mert úgy látják, hogy a németektől nines mit várniok, de talán remélhető, hogy a cárizmussal szemben mégis csak a német demokratákhoz csatlakoznak. A tanulmány függelékében közöl néhány, a cikkben is felhasznált korabeli folyóiratszemelvényt. Othmar Feyl érdekes adalékokat közöl a kelet-európai német polgárság asszimilációjára vonatkozólag. Heinrich Fügner prágai kereskedőnek sógorához, J. A. Helferthez, a konzervatív osztrák történészhez és államférfihoz írott leveleit közli, amelyekből világosan látszik egy személy példáján, hogy a csehországi patriotizmus hogyan válik idővel cseh nacionalizmussá, a mindkét ágon német származású kereskedő a hatvanas években már „mi csehek" formájában beszél a csehországi helyzetről és a cseh nemzeti mozgalom történetében később olyan fontos szerepet játszó Sokol-egyletet ő alapítja meg a cseh Tyrssel együtt. Joachim Mai a német ós lengyel szociáldemokratáknak 1885 —86-ban a poznani lengyelek kiutasítása ellen folytatott közös harcára vonatkozólag hoz adalékokat. Botho Brachmann August Bebelnek az orosz munkásmozgalommal kapcsolatos, az 1905 — 1907-es forradalom időszakában tanúsított állásfoglalását világítja meg, rámutat arra, hogy Bebel a proletár internacionalizmus talaján állva üdvözölte az orosz forradalmat és az orosz proletariátus vezető szerepét, de a forradalom győzelme után a mensevikek -hez hasonlóan a polgárságnak szánt vezető szerepet, a bolsevikok és mensevikek harcában pedig a mindenáron való békítés és közvetítés helytelen álláspontját foglalta el s ezzel objektíve a mensevikek áruló politikáját segítette elő. Günther Rosenfeld a Szovjetoroszország és Németország közt a rapallói szerződést megelőzően elsősorban a német