Századok – 1957

Szemle - Roller; Mihail: Despre răscoala flotei romînie din decembrie 1917–aprile 1918 şi lupta marinarilor romîni pentru apărarea revolţiei din oktombrie (Ism. Csatári Dániel) 843

844 SZEMLE hanem akadályozták a társadalmi, politikai, kulturális kibontakozást is. Ilyen gazdasági, társadalmi és politikai körülmények között bontakozik ki szerinte a román —orosz forradalmi kapcsolatok egyik igen intenzív időszaka. A munka első fejezete az orosz forradalmi demokraták eszméinek Romániába történő behatolásával foglalkozik. Részletesen ismertetésre kerül az orosz forradalmi demokratáknak Moldva és Havaselve nemzeti egyesülése kérdésében vallott felfogása. Csernyisevszkiék például kiálltak a demokratikus megoldás mellett, a reakciós, konzervatív és liberális erőkkel szemben. Így tehát a Dobroljubov által a „sötétség császárságának" nevezett Oroszország legjobbjai a románok nemzeti ügye mellett foglaltak állást. Ezután a szerző Herzen és a románok kapcsolatait tárgyalja. Rámutat arra, hogy a korabeli román sajtó (Independent rominá, Rominul, Reforma) megemlékezik Herzen tevékenységéről, aki emigrációjában száműzött románokkal, többek között C. A. Rossettivel személyesen is kapcsolatban volt. A különböző nemzetek emigránsai, akik népeik felszabadítását együttes harcaik győzelmétől várják, alakítják meg közös bizottságukat, amelyben az orosz Golovin ós két lengyel mellett a román Bálcescu és a magyar Teleki, Klapka és Pulszki is helyet foglalnak. A munka nagy teret szentel annak megvilágítására, hogy Herzen „Szabad Oroszország nyomdája" kiadványai, elsősorban Kolokol című félhavi folyóirata hogyan jutott el a forradalmi orosz közvélemény kezeihez. Kossuth, aki londoni tartózkodása alatt személyesen is megismerte Herzent és gyakran gyönyörködött annak „művelt, szellemes, tanulságos társalgásában", a Kolokolról így írt: ,, . . . a kényes kérdéseket, melyeket vitatni, a magas állású személyeket, kiköt megtámadni az orosz birodalmi sajtó nem merészkedett, Ilerzen magára vállalta, lerángatta a leplet a czári autokrácia gyűlöletességeiről, s a kormányzati rendszer ós társadalmi szervezet szégyenteljes oldalairól ... a megrémült rendőrség hiába feszítette meg minden erejét, hogy a 'rettenetes Kolokol' ne juthasson át a határon s ne keringhessen az orosz birodalomban . . ." (Iratai V. k. Bp. 1885, 251. 1.) A határon átjutást — ahogy Gh. Haupt kimutatja — elősegítették a romániai orosz forradalmi csoportok, amelyek egyúttal hozzájárultak a román —orosz kapcsolatok megszilárdításához is. Hozzájuk hasonlóan a Romániában tartózkodó lengyel és bolgár forradalmi emigránsoknak szintén szerepük volt az orosz forradalmi demokraták eszméinek elterjesztésében. Úgy gondoljuk, a munka eme részének értéke teljesebbé válhatott volna abban az esetben, ha Domkovszki, Botev, G. S. Rakovszkij mellett a szerző nagyobb gondot fordít az általa kalandor tervekkel foglalkozó arisztokrata pártvezérnek minősített Czartoriczki tevékenységére is. Az 1870—1880 közötti évtized kapcsolataival — különös tekintettel az orosz forradalmi demokraták hatásával a romániai forradalmi mozgalmakra — foglalkozik a munka soronkövetkező, második fejezete. E fejezetben a szerző fontos megállapításokat tesz a forradalmi körök, az első szocialista szervezetek jellegével kapcsolatban. Megállapítja, hogy az első forradalmi körök még nem marxisták, hanem demokratikus felfogásúak, majd részletesen elemzi tevékenységűket. Az első forradalmi körök egyik kiemelkedő személyiségével, a pétervári orvosi akadémia egykori növendékének, N. P. Zubcu-C'odreanunak a forradalmi pályafutásával is részletesen foglalkozik a szerző. Fontosak a fejezet azon részei, amelyekben leírja Zubcu és Botev kapcsolatát és közös szervezetüknek, az 1875-ben Bukarestben megalakult orosz-bolgár-lengyel-román szocialista körnek a működését. Konkrét adatok sokaságával cáfolja a szerző a polgári történetírásnak a forradalmi körök hazafiatlanságára vonatkozó állításait. Megelevenednek az olvasó előtt a függetlenségi háború eddig rejtve tartott ama mozzanatai, amelyek a forradalmi köröknek a nemzeti ügy melletti kiállását bizonyítják. A forradalmi körök tagjai — maga Zubcu is — különbséget tettek a török despotizmus ós a török nép között s önkéntesként küzdöttek az előbbi elnyomása ellen. Románia függetlenségi háborúját az orosz forradalmi körök is támogatták, a genfi orosz forradalmi központ propagandájával, mások anyagilag, megint mások azzal, hogy önkéntesekként küzdötték végig a háborút. Ennek tulajdonítható, hogy a háború hónapjai alatt, a közvetlen találkozás következtében (Dobrogeanu-Gherea például rendszeresen az orosz katonák között tartózkodott) a román —orosz kapcsolatok kiszélesedtek. A román forradalmárok tettekben megnyilvánuló hazafisága erkölcsi alapot teremtett számukra ahhoz, hogy rámutassanak — mint ahogy Zubcu tette cikkeiben — a függetlenség ügyéért legtöbbet áldozó paraszttömegek szenvedéseire is. Az ismétlés és a helyes történeti arányok, viszonylatok eltúlzásának veszélyét vállalva a szerző külön fejezetet szentel N. P. Zubcu-Codreanu társadalmi-politikai eszméinek taglalására. Megállapítja, hogy Zubcu, akit Herzen ós Csernisevszkij eszméi befolyásoltak, olyan népi forradalomért harcolt, amely a jobbágyságot megszünteti. Eközben a szocialista írásokat is tanulmányozta. Marx egyes munkái is eljutottak hozzá,