Századok – 1957

Szemle - Roller; Mihail: Despre răscoala flotei romînie din decembrie 1917–aprile 1918 şi lupta marinarilor romîni pentru apărarea revolţiei din oktombrie (Ism. Csatári Dániel) 843

ÍZEMLE 845 noha a marxizmus álláspontját nem tette magáévá. Zubcu koncepciójának jellemvonásait a szerző a következőkben jelöli meg : forró szeretet az elnyomott népi tömegek iránt, harc az elnyomók ellen, az elnyomottak jogainak védelméért, határtalan hit a szocializmus győzelmében. Szerző kimutatja, hogy Zubcu demokratizmusa felvilágosodott internacionalizmusával olvad egybe, az összes elnvomott népek felszabadulásáért küzdött. Ugyanekkor Haupt arra is rámutatott, hogy Zubcu bizonyos marxista hatás ellenére is, az utópista szocializmus színvonalán maradt, nézeteit nem egy esetben narodnyik tételek is befolyásolták. Eszmei korlátainak feltárásával együtt a szerzőnek sikerült bebizonyítania, hogy N. P. Zubcu-Codreanu nézetei komoly lépést jelentettek előre a romániai társadalmi gondolat fejlődésének történetében. A Zubcu nézeteit tárgyaló fejezet után szerző a szocialista mozgalom növekedését és az orosz —román forradalmi kapcsolatok megerősödését tárgyalja a függetlenségi háború utáni években (1878 — 1880). Ennek során bemutatásra kerülnek azok a kísérletek, amelyek egy legális szoci alista szervezet megteremtését célozták. Továbbá szó esik a függetlenségi háború utáni években megnövekedett romániai orosz emigráció Tulcea-i, Jasi-i és Ploesti-i csoportjainak működéséről is. A munkásmozgalom akkori színvonalának megfelelő forradalmi körök 1879 október végi titkos tanácskozását elemezve — amelyen oroszok is részt vettek — a szerző bizonyítja, hogy ezt követően megélénkült a forradalmi mozgalom tevékenysége. 1880-ban diáksztrájk bontakozik ki .Tasiban, megjelenik a szocialista körök néhány lapja (Előre, Rominia Viitoare) és októberben sor kerül a Jasi-i Munkás Egyesület megalakulására. Azok a külföldi szellemi hatások tehát, amelyek az 1848-as forradalom utáni román forradalmi mozgalmakat érték, hozzájárultak a romániai mozgalom fejlődéséhez, egyengették a szocialista munkásmozgalom előtt az utat. Ennek a felfogásnak a bizonyításához járul hozzá Gh. .Haupt részletesen ismertetett munkája, amelyben a szerző ismeretlen anyag feldolgozásával kísérletet tesz a román —orosz forradalmi kapcsolatok roiteles ábrázolására. Gh. Haupt munkája nagy érdemei mellett azonban, ahogy ezt a romániai kritika megállapította, nem mentes a túlzásoktól sem. Véleményünk szerint vannak a munkának fogyatékosságai. Tapasztalható néha Románia nemzeti történelmének bizonyos egysíkú értelmezése, a román —orosz"kapcsolatok kölcsönösségi jellegének némi elhanyagolása is. Időnként úgy éreztük, hogy a világosan, jól felépített munka szerkezetének lendületét feleslegesen közbeiktatott terhelő idézetek és lényegtelen kitérő adatok lassítják le, érzelmi mondanivalóját frázisok homályosítják el és teszik hatástalanná. Bár a szerző általában vitatkozik a polgári történetírással anélkül, hogy annak képviselőit megnevezné ; úgy gondoljuk azonban, hogy egy ilyen jellegű és igényű munkát nem ment fel a történeti irodalom konkrét bírálatának kötelezettsége alól. Ugyanakkor szeretnénk szóvátenni, hogy azok a hibák, amelyeket a kritikusok — velünk egyetemben — Haupt munkájának tulajdonítanak, nem választhatók el a marxista történetírás azon hibáitól, amelyeket a SZKP XX. •és a RMP H. kongresszusai kezdtek feltárni. * Titu Georgescu és Gavril Marcu munkája, amelyben a szerzők a Patyomkin hajó felkelésével foglalkozó korabeli román munkássajtót — elsősorban a Rominia Muncitoare-t — a részvevők, szemtanúk visszaemlékezéseit, a kérdés irodalmát dolgozták fel, tulajdonképpen három részre tagolódik. Az első részben a szerzők a felkelés eseményeit és a páncéloshajó legénységének romániai tartózkodását írják le, a második és harmadik részben a felkelés 50. évfordulóján rendezett bukaresti ünnepségeket, a Romániában élő ,,Patyomkin"-isták Szovjetunióbeli látogatását és a felkelés élő részvevőinek az 50-edik évfordulón elmondott visszaemlékezéseit foglalják össze. Mi csak a munka első részét ismertetjük. Ebben a szerzők összefoglalják az első oroszországi népi forradalom (1905 — 1907) legfontosabb kérdéseit, elemzik a korabeli Románia gazdasági — mindenekelőtt ipari — fejlődését, munkaviszonyait, a munkásmozgalom helyzetét — bemutatva azt is, hogy milyen helyzetben találja az oroszországi forradalom Romániát. Értékes adatokkal bizonyították azt a hatást, amelyet a forradalom a román munkásmozgalomra gyakorolt, és egyúttal a román munkásosztály együttérző, szimpatizáló akcióinak a megvilágítására is gondot fordítottak. Ezek közül is kiemelkedett a bukaresti munkások 1905. január 24-i nagygyűlése, amely elítélte a cári önkényuralom vérengzéseit, együttérzését fejezve ki az orosz nép iránt, valamint St. Gheorghiu ós I. C. Frimu „Le az önkény uralommal" „Tiltakozás az oroszországi vérengzések ellen" című lapjának tevékeny