Századok – 1957
Szemle - $: $ (Ism. Dolmányos István) 837
838 SZEMLE szöveg alapján közli a kücsük-kajnardzsi szerződés két titkos cikkelyének szövegét. Alapos elemzése meggyőz arról, hogy a békekötéssel Oroszország javára végleges eltolódás következett be a két féudális nagyhatalom erőviszonyaiban. Keres, Jenikale, Kinburn erődjeinek megszerzése, a Bug és a Dnyeszter közti terület Oroszországhoz való csatolása, a krími kánság elszakítása az ozmán birodalomtól, és végül, de nem utolsósorban a fekete-tengeri török*, kereskedelmi hajózási monopólium megtörése előrevetette az árnyát Törökország még rohamosabb visszaszorításának. A balkáni és kaukázusi török elnyomás alatt sínylődő népek életében beállott kedvező változásokat is említi a szerző, de ugyanakkor megállapítja, hogy ennek alapján nem szabad a cári politika felszabadító céljaira következtetni. A függelékben megtalálhatjuk a béketárgyalások legfontosabb okiratait. A hiányosságok közül először az tűnik fel, hogy elhanyagolja a nem orosz nyelvű irodalom bírálatát. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a külföldi munka megállapításaival folytatott vita nem meggyőző (bár helyes irányú). Másrészt a szerző nem ismerteti meg az olvasót az újabb külföldi irodalom egészével.1 Nem adhat felmentést a bírálat alól az a körülmény, hogy a közelmúltból származó irodalom egy része másodkézből veszi adatait, hiszen még az ilyen munkákban is találhat a marxista történész bírálatra késztető vagy megszívlelésre érdemes tételeket. A kücsükkajnardzsi béke gazdasági okainak ós következményeinek felméréséhez segítséget nyújt az osztrák gazdaságtörtónetírás.2 Foglalkozni kellett volna a délkelet-európai országok polgári történetíróinak idevágó megállapításaival is.3 A szerző gondot fordít a korabeli angol —orosz diplomáciai kapcsolatok jellemzésére, mégis elkerülte figyelmét a legfrissebb angol tanulmány.4 Erőfeszítéseket kellett volna tennie a török történeti irodalom bekapcsolására is. Nem tudunk egyetérteni néhány elvi megállapításával. Amíg Hammernél a lengyel kérdés a háború okaként szerepel, Druzsinvina túlzottan háttérbe szorítja a cárizmus lengyelországi politikája és a török háború közötti összefüggéseket. Különösen zavarólag hat, hogy nincs elítélő szava Lengyelország felosztásával kapcsolatban, sőt ezt írja : ,,A lengyelországi orosz politika célja az Oroszországtól elrabolt belorussz és ukrán földek visszaszerzése volt" (69. 1.). Ez a törekvés, mint alárendelt igazságos mozzanat szerepet játszott, de a szerző nagyon jól tudja, hogy a cárizmus alapvető célja Lengyelország függésbevonása, elnyomása volt. Erre a marxizmus — leninizmus klasszikusainak munkái nyomatékosan utalnak. Az orosz haditechnika helyzetéről így ír : ,,a XVHI. század második felében vezető szerepet játszott Európa hadművészetében" (5. 1.). Anélkül, hogy alábecsülnénk a feudális orosz hadseregek ütőképességét, gyakorlottságát és parancsnokaik tehetségét, úgy véljük, legalább annyival pontosabbá kellene tenni a megfogalmazást, hogy a század utolsó évtizedében a forradalmi Franciaország hadművészetéé a vezető szerep. H. Katalin és Pányin külpolitikai elképzeléseinek és törekvéseinek megkülönböztetése helyesnek tűnik, de nem kap kellő hangsúlyt az a körülmény, hogy mindkét csoport végcélja egy ós ugyanaz volt. n. Katalin sajnos nem annyira végső célkitűzéséért, mint az adott körülményektől való elrugaszkodásaiért, kalandorságáért kap bírálatot. Az 1768 — 1774-es háború kiváltó okairól és körülményeiről sok szó esik, azonban a szerző sehol sem válaszol összefoglaló módon arra a megszokott marxista kérdésfeltevésre : milyen jellegű volt ez a háború egyik és másik részről (bár adatainak kezelésével azt sejteti, hogy török részről igazságtalannak, orosz részről igazságos, felszabadító jellegű háborúnak tartja). Végeredményképpen úgy látjuk, hogy Druzsinyina munkája csak részben érte el célját. Sikerült rámutatnia a kücsük-kajnardzsi békeszerződés valódi társadalmi, gazdasági alapjaira, feltárta a szerződéssel kapcsolatos orosz kormányutasítások levéltári anyagát — ami különösen azért fontos, mert a katonai győzelmek következtében éppen ezek határozták meg a szerződés végleges tartalmát —, de homályban marad az ellenfél rajza, vázlatos a nemzetközi diplomáciai küzdelem és nem bontakoznak ki teljességükben a háború és a szerződés délkelet-európai összefüggései. Mindennek ellenére a munka úttörő jellege, komoly tudományos értéke kétségbevonhatatlan. DOLMÁNYOS ISTVÁN 1 Hiányzik pl. a következő munkák méltatása : G. S. Thomson: Catherine the Great and the expansion of Russia. London. 1947. E. Anchieri: Constantinopoii e gli stretti nella politika russa ad Europea. Milano, 1948. Fr. Cataluccio: Balcani e stretti nella politika russa (1700—1909). Eirenze, 1950. * H. Halm: Österreich und Neurußland. 1. Bd. Donauschiffahrt und Handel nach dem Südosten 1718—1780. Breslau, 1943. 3 Lásd pl. A". Iorga : Istoria comerfului románesc. Epoca mainouä. Bukarest, é. n. 52—87.1. * M. S. Anderson: Great Britain and the Russo—Turkish war of 1768—1774. The English Historical Review. 1954. jan.
