Századok – 1957

Szemle - Ranovics; A. B.: A római birodalom keleti tartományai (Ism. Bellér Béla) 839

ÍZEMLE 839 A. B. RANOVICS : A RÓMAI BIRODALOM KELETI TARTOMÁNYAI Fordította : Borzsák István (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1956. 348 1.) Ranovics 1949-ben, Moszkvában és Leningrádban megjelent művének magyar fordításával nemcsak egy szovjet ókori történész speciális kutatásokban és alkotó eredményekben gazdag életének főművét veszi kezébe a magyar olvasó, hanem egyben egy olyan standard-munkát is, amely a szovjet és az egyetemes ókor-történeti kutatás legjelentősebb alkotásai közé számít. Éppen ezért visszatérünk a könyv részletes ismertetésére annak ellenére, hogy Hahn István folyóiratunk hasábjain vázlatos áttekintést és általános értékelést már adott e munkáról,1 s a szovjet kritika is beható elemzésnek vetette alá mindjárt megjelenése után.2 Ami mindjárt a mű első elolvasásakor szemébe ötlik olvasójának, elsősorban az az imponáló tárgyismeret, amellyel a szerző felöleli az eredeti görög, latin, óhéber stb. irodalmi forrásoktól kezdve a témája szempontjából mérhetetlenül fontos papírológián, epigráfián, numizmatikán, archeológián át egészen a modern tudományos feldolgozásokig, T. Frank, A. H. M. Jones, M. Rosztovcev stb. műveiig létrehozott tudományos eredményeket. A szerző mint az ókori egyetemes történetnek s egyben két legfontosabb segédtudományának, a papírológiának s az epigráfiának elismert szakembere, biztonsággal alkalmazza a sokat emlegetett, de eddig kevéssé megvalósított komplex módszert, s irodalmi adatait a történeti segédtudományok adataival egészíti ki, értelmezi, ellenőrzi és viszont. Ranovics művén nyoma sincs semmiféle provinciális szemléletnek. A teljes, nemcsak a szovjet, hanem egyben a nyugati ókori tudományos anyaggal dolgozik, s a nyugati burzsoá tudósok műveit sem sommásan, politikai minősítésekkel intézi el, hanem tudományosan elemzi, cáfolja és — ahol lehet — felhasználja. A római birodalom keleti tartományai c. műve — bár időben megelőzte — témában folytatja a szerzőnek nálunk is jól ismert A hellénizmus és történeti szerepei c. nagyszabású szintézisét. A hellénizmus bukásától, a római hódítástól az i. u. Hl. század végéig, a római birodalom kettéválásáig ismerteti a keleti tartományok gazdaságitársadalmi ós kulturális fejlődését. A könyv szerkezeti felépítése is azonos a hellénizmusról szóló művével. Általános jellegű bevezetés után a keleti tartományok : Asia, Pontos és Bithynia, Lykia ós Pamphylia, Kilikia, Galatia, Kappadokia, Syria, Egyiptom, Kyrénaika ós Kréta, Görögország (Áchaia, Makedónia) és végül Thrakia részletes gazdaság-társadalom története következik. A részletes elemzést az általános eredményeket rögzítő összefoglaló fejezet zárja be. A mintegy 40 lapra rúgó Bevezetés nagyobb feladatot old meg, mint amilyet a könyv célkitűzése megkívánna. Minden eddigi történeti felfogásnál meggyőzőbb módon (Maskin: Augustus principátusa c. nagy művét sem véve ki) tisztázza ós kijelöli a római császárság helyét Róma történetében és a világtörténetben. Ismeretes, hogy" milyen elkeseredett viták dúlnak a történészek körében az ókorban már Tacitustól, az újkorban Gibbontól kezdve egészen napjainkig, R. W. Moore-ig és más történészekig a birodalom utolsó századainak, a császárkornak értékeléséről. A császárkor utolsó századainak sötét képe rávetődött az első századok fejlődésének képére, s elhomályosította ezek kétségtelen eredményeit: a görög —római műveltség elterjesztését, utak építését, városok alapítását, a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítését, a szárazföldi és tengeri közieket.' -i i.tvonalak megjavítását és biztonságossá tételét, tehát mindazt, amit a római birodalom léte jelentett az egyetemes fejlődés számára. Ugyanakkor nem hiányoztak azok a történészek sem, akik a római császárság egész történetét a költők, Vergilius, Horatius által dicsőített „augustusi aranykor" problémátlan ragyogásában szemlélték. A két véglet között Ranovics biztos történeti érzékkel mutat irányt : ,,A világtörténet szempontjából a római birodalom bukása annyit jelent, hogy megtörtónt az átmenet a termelési viszonyok haladóbb formája felé, a császárság kialakulása pedig a rabszolgatartórend végének a kezdetét. A történésznek éppen ezért nincs oka keseregni a IH —V. századi hanyatláson és pusztuláson, vagy elragadtatva ünnepeli., a „római békét" és ennek I—H. századi eredményeit..." (I. m. 39. 1.). 1 Hahn István: A késő úkor történetének kérdései a szovjet irodalomban. Századok, 1952. 482—485. 1. ! L. K. K. Zeljin recenzióját Vjesztnyik Drevnyej Isztorii, 1949. 4. sz. 169—177.1. 3 L. K. Ii. Zeljin bírálatát: Vjesztnyik Drevnyej Isztorii 1951. 2. sz. 142—150.1. (Magyar fordítása a könyv magyar nyelvű kiadásához mellékelve 437—449.1.) és Hahn István ismertetését: Századok, 1953.170—172.1.