Századok – 1957

Szemle - CSEHSZLOVÁKIA TÖRTÉNETE. I. KÖT. (Ism. Niederhauser Emil) 834

834 SZEMLE hogy a kialakuló új nyelv mennyiben fordul forrásként a nép nyelvéhez (a kötet olvasásakor elkerülhetetlenül az a benyomásunk támad, hogy a nyelv szókincsének megújítása tisztán spekulatív alapokból nőtt ki és az élő népi nyelvhasználatból vajmi keveset használt fel) — s fordítva : hogyan terjedt el a nép között az újonnan kialakult nyelvi forma? Lovas Rózsa tanulmánya, helytelen keretekben ugyan — amit e vonatkozásban közöl az természetesen mindennek nevezhető, csak társalgási nyelvnek nem — de helyesen tesz erre kísérletet; bár e kísérlet méreteinél fogva már eleve jelentéktelensógre van ítélve. A módszer maga azonban nem rossz : levéltári anyagot s népszerűnek szánt, tehát feltételezhetően a nép nyelvhasználatát megközelíteni kívánó irodalmat próbál felhasználni. Véleményünk szerint éppen a népi nyelvhasználat konzervatívabb voltának következtében ezt kutatva bizton támaszkodhatunk még későbbi, a század 50 — 70-es éveiben keletkezett írott forrásanyagra : elsősorban kalendáriumokra, ponyvaregényekre ós az egyre növekvő számú, már paraszti agyvelő által is fogalmazott levéltári anyagra. Kétségtelenül tanulságos lenne a kor népieskedésének feldolgozása, mint azt Derne is javasolja, — mi azonban úgy véljük, hogy szélesebb ós tágabb perspektívát nyit a köznyelv kialakulásához ós hatásának elterjedéséhez a valódi népi nyelvhasználat minél alaposabb megismerése. Nagyban hozzásegítene az bennünket nyelvfejlődósünk a kötetben joggal biiszkón hivatkozott demokratizmusának még alaposabb megértéséhez és értékeléséhez is. A fentiekben említett mindezen kifogások azonban — úgy véljük — mit sem vonnak le a könyv úttörő jelentőségéből. Kétségtelen, hogy az 1948-tól 1954-ig íróasztalfiókban heverő tanulmányokon egy közbeeső alapos revízió ebből a szempontból is sokat segíthetett volna, hiszen a ki nem bontott problémák magvai benne voltak az anyagban. Kétségtelen az is, hogy — mint egy, a művel foglalkozó megbeszélésen maguk a kötet munkatársai is elismerték — vitatható : nem lett volna-e helyesebb tömörebben, csupán a tanulmányokból leszűrhető végső következtetést bocsátani a nyilvánosság elé. — De az olvasó tanulsága és öröme így sem kisebb : az érdeklődő nemegyszer színes ós tarka kópét kap mai nyelvünk megszületéséről : in statu nascendi látja a nyelvet, — a szakember olvasó in statu nascendi látja a módszert is. S ez a recenzens eló is magasabb mércét, a kritikai mércéjét állítja. A kötet szerkesztője hővezetésének végén igényli is a bírálatot s reméljük nyelvészeink, ha sorainkból talán sok mást nem is, de legalább a kritika jószándékát és segíteni akarását el fogják ismerni. VÖRÖS KÁROLY HCTOPHfl MEX0CJ10BAKMH. TOM 1. no« pen. T. 3. CaH<iyKa u IL H. TpeTbHKOBa (MocKBa, H3AaTejibCTB0 AKa;teMnn HayK CCCP. 1956. 415 CTp.) CSEHSZLOVÁKIA TÖRTÉNETE. I. KÖT. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szlavisztikai Intézete, amely éppen 1957-ben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját, már megalapításától kezdve élénk figyelemmel fordult a nyugati és déli szláv népek története felé is. Évkönyveiben, folyóirataiban s egyéb kiadványaiban az Intézet munkatársai a szláv népek történetének számos részletkérdését dolgozták már fel. Az 1950-es évek elején látott hozzá az. Intézet ahhoz, hogy az egyes nyugati és déli szláv népek összefoglaló történetét írja meg, a legújabb tudományos eredmények széleskörű felhasználásával, ugyanakkor azonban népszerű formában, hogy a szakértőkön túlmenően a szovjet közönség szélesebb rétegeit is tájékoztassa ezeknek a baráti országoknak a történetéről. Eddig már megjelent két kötetben Bulgária története, megjelent a három kötetre tervezett lengyel történelem első két kötete is, amely 1846-ig, illetve 1917-ig tárgyalja Lengyelország történetét, s már régebben megindultak a Jugoszlávia történetének megírását célzó munkálatok. Az'itt ismertetett könyv az ugyancsak három kötetre tervezett csehszlovák történelem első kötete, mely a kezdetektől az 1848-as forradalom küszöbéig tárgyalja a cseh és szlovák nép történetét. Ilyen nagyméretű szintetikus munka marxista szemlélettel eddig még nem jelent meg, a polgári történetírásnak is alig van méreteiben ehhez fogható, az egész csehszlovák történetet ábrázoló összefoglaló munkája. Egyes korszakok részletesebb monográfiáin és kisebb összefoglalásokon túlmenően a Csehszlovák Honismeret című sorozatban 1932-ben megjelent kót nagy kötet tulajdonképpen az