Századok – 1957
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Polišenský; Josef: Az egyetemes történet művelése Csehszlovákiában és a csehországi levéltárak magyar vonatkozású kútfői 800
810 JOSEF POLISK.NSKY tárak és könyvtárak iratállományában gazdag spanyol, olasz, osztrák, németalföldi (mind a spanyol, mind az osztrák Németalföld értendő), francia (főként lotharingiai és angol) vonatkozásokban találták meg lecsapódásukat. Elvétve feltűnnek még távolabbi országok is ; első helyen említendő ezek sorában Oroszország, majd Svédország ós Dánia, mindannyi főként a XVII. században. De nem hiányzanak a tengerentúli földrészek sem. Így az Egyesült Államok az 1810 körüli évekre, majd az Amerika felé áramló cseh kivándorlásra vonatkozó iratokkal. Elvétve képviselve van még a latin Amerika is egyrészt a cseh jezsuita rendtartomány dél-amerikai tevékenysége róvón, másrészt pedig rokoni kapcsolatok révén Közép-Európába szakadt dél-amerikai provenienciájú irományokkal (pl. amexicói ulapa-i hacienda történetére vonatkozó iratok a XVI. század hatvanas éveitől a XIX. század hatvanas éveiig). Volt diplomaták irathagyatékából kivételesen még az európai hatalmak távolkeleti gyarmati politikájára vonatkozó irományok is előkerültek. A cseh levéltárakban található kútfőanyag alapján tanulmányozható egyetemes történeti kérdések nagy egészében három csoportba foghatók össze. Az első [1] csoportba sorolhatók a nemzetközi kapcsolatok kérdései, azok a csomósodási pontok, amelyekben a nemzeti történet problematikája az egyetemessel szorosan egybefonódik. így van ez a harmincéves háború korszakánál, már kevésbé a sziléziai háború esetében, viszont ismét teljes mértékben áll 1848 — 1849 forradalmi éveire. A második [2] csoport a külpolitika, a diplomácia- és a hadtörténet kérdéseiből tevődik össze. A marxista történeti módszer persze e kérdéseket mind a konkrét gazdaság-társadalmi szituációtól való függésükben vizsgálja. így a harmadik [3] csoportként magára erre a gazdasági s társadalmi problematikára, az európai országok gazdasági ós társadalmi fejlődésének a kérdéseire kell felhívni a figyelmet, amely problematika a feladatok egészéből ki nem szakítható. Ezeknek az alapvető összefüggéseknek a feltárása nélkül sohasem tudnánk Kaunitz vagy Metternich politikájának az alapindítékaira rámutatni, vagy feleletet adni arra a kérdésre, hogy mi tette lehetővé 1848-49-ben a katonai és feudális csoport ideiglenes győzelmét. Befejezésül leszögezhetjük tehát, hogy Csehszlovákiában megvan a lehetősége az egyetemes történet művelésének, még pedig a hazai levél- és könyvtárakban rendelkezésre álló kútfők alapján. Az eredmények annál kielégítőbbek lesznek, minél gazdagabb forrásanyag alapján vehetjük kritikai vizsgálat alá az egyes kérdésekben eddig vallott felfogásokat. Persze nem kis mértékben függ a kielégítő eredmény a módszer és a módszertani felkészültség tökéletességétől is. Az egyetemes történetre nézve is áll az, amit Engels 1890-ben mondott általánosságban a történettudomány előtt álló feladatokról.2 8 V Magyar (mad'arsky) történet alatt általában a magyar nép történetét értjük, amint az a mai ethnikai határain belül, elsősorban a mai Magyarország területén él. Gyakorlati indokokból azonban az így értelmezett magyar történet forrásaihoz soroljuk azokat a kútfőket is, amelyek az 1918 előtti soknemzetiségű magyar államra (uhersky stát) vonatkoznak. A csehországi anyag persze nem oly gazdag, mint a szlovákiai, amely országrész századokon át része volt a magyar államnak. A szlovák nép története tehát szorosan összefonódik a magyar nép történetével. De azért nincs híján magyar kútfőanyagnak a cseh országrész sem, mindenek előtt persze a közvetlenül szomszédos Morvaország. A régebbi korszak kútfői a kései feudalizmus és az 1526-ban létrejött cseh-osztrákmagyar perszonálunió idejéig két különböző jellegű csoportra oszthatók. Az egyiket a régi cseh állam szerveinek vagy az egyes koronatartományok (Csehország, Morvaország, Szilézia) rendi közületeinek a működéséből született hivatalos iratok (oklevelek) alkotják. Ennél a forráscsoportnál főként a szomszédsági viszony szabályozásáról, a két feudális monarchia uralkodóinak baráti vagy ellenséges kapcsolatáról, határegyezményekről van szó. A számbajövő levéltári állagok : az ún. „régi manipulacio" (Stara manipulace) és a határiratok (Hraniöné spory) a prágai állami központi levéltárban s bizonyos mértékig a brnoi és opavai állami levéltárakban is. A második csoport oly iratokból tevődik össze, amelyek a múltbeli gazdasági és kulturális kapcsolatok révén kerültek Cseh- és Morvaországba. Ily „Hungarica"-kat minden nagyobb könyvtárban találunk, továbbá Kroméfiz-ben, Mnichovo Hradisté-ben s egyebütt is. A XVI. század elejétől kezdve gyarapszik a gazdasági kapcsolatokra vonatkozó források állománya is, az említett állami levéltárakon kívül ezek főként a brnoi, olomouci, hustopeci, uherskybrodi városi levéltárakban találhatók, — sajnos jobbára a feldolgozó számára nem kis fáradságot je" Engels levele 1890 .aug. 5-ről; id. J. Bruhat (59.1.).
