Századok – 1957
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Polišenský; Josef: Az egyetemes történet művelése Csehszlovákiában és a csehországi levéltárak magyar vonatkozású kútfői 800
808 JOSEF POLlSENSKY létre. Azt a tényt, hogy az 1526 — 1918 években Csehországnak nem volt önálló külpolitikája, bizonyos mértékig ellensúlyozza az a másik valóság, hogy a kései feudális jellegű Habsburg-monarchia a XVI —XIX. században sok egyéb túlélt feudális maradvány mellett a feudális nagybirtokos családok tagjait különösen a közigazgatási, a diplomáciai és a katonai szolgálatban kimagasló szerephez juttatta. Ennek köszönhető, hogy az 1526 — 1848 közti korszakból a nagybirtokos családok levéltáraiban nagy számban találni iratokat, amelyek beszédesen egészítik ki a bécsi nagy központi levéltárak állagait; sőt nem egy esetben fényt derítenek ezek az iratok a történésnek olyan mozzanataira is, amelyekről a bécsi központi levéltárak anyaga csak töredékesen vagy egyáltalában nem emlékezik meg. Ha ma már módunkban áll arra a kérdésre választ adni, hogy az egyetemes történetnek mily kútfői találhatók az egykori uradalmak levéltáraiban, ezt többek közt annak a körülménynek is köszönhetjük, hogy a legutóbbi évek folyamán igen gyümölcsöző együttműködés jött létre az állandó munkaerőhiánnyal küzködő levéltárak és a főiskolák történeti tanszékei között; utóbbiaknak, hogy hallgatóikat az eredeti kútfőanyag feldolgozásával is megismertessék, égető szükségük volt arra, hogy rendszeres nyilvántartással bírjanak a Csehországban található egyetemes történeti vonatkozású kútfőanyagról . A brnoi egyetem történeti szemináriumában Macűrek professzor immár éveken át gyűjtötte másolatban ős fényképeken egyfelől a cseh tartományok, másfelől pedig Szlovenszko, a történeti Magyarország és Lengyelország közti kapcsolatok dokumentumait, Sebanek professzor pedig a Codex diplomaticus Bohemiae et Moraviae további kiadásra váró köteteinek az anyagát. Példájukon felbuzdulva a Károly-egyetem történeti szemináriuma ós az olomouci Palacky-egyetem történeti intézete a levéltári anyaggal történő gyakorlati megismerkedés céljából a történet- és a levóltárszakos hallgatókból a nyári szünidőben ún. levéltári kisegítő brigádokat szervezett a levéltári igazgatás támogatására, de egyben azzal a céllal is, hogy a hallgatókat a levéltári munkával gyakorlatilag megismertesse. 1954-ben 120 hallgató vett részt ebben a brigád-munkában. Az anyag megóvása volt az első. amivel megismerkedtek. Majd rendező-feladatok következtek. Megismerkedtek a levéltári munka módszerével, végül kisebb forrástani feladatokat is kaptak. E brigád-munka során készültek azután jelentések is a szűkebb értelemben vett Csehország levéltáraiban található egyetemes történeti kútfőkről. A jelentéseknek feldolgozásával és az egyetemes történeti források rendszere? nyilvántartásával az iskolaügyi minisztérium a Károly-egyetem bölcsészeti és történeti karának egyetemes történeti tanszékét bízta meg, amelynek kebelében e feladat végrehajtására kisebb munkaközösség alakult. A tanszék idevágé) munkájának az eredménye ez a beszámoló is.24 IV A munkálatok eredménye ma már lehetővé teszi a felderített egyetemes történeti kútfőanyagnak mind általános jellemzését, mind pedig nemzetek szerinti elhatárolását* Az uradalmi levéltárak mellett legalább nagyjából figyelembe vettük az állami levéltárakat is, amennyire ezt az eddig kiadott levéltári tájékoztatók lehetővé tették.2 5 De figyelembevétettek a városi levéltárak is M. Volfnak, igaz, igen egyenetlen és csehországi vonatkozásban csak részleges adatai alapján.2 6 A morvaországi városokat illetőleg a prágai Állami Levéltár összeírásai állottak rendelkezésre. Amellett nem hagytuk betekintés nélkül a legjelentősebb cseh ós morva könyvtárak kézirati gyűjteményeit sem. A hradzini várkönyvtár ós a Nemzeti Múzeum Könyvtárának az anyagát a Dr. B. Lifko szakmai irányítása alatt álló munkaközösség nézte át.27 A felderített kútfőanyag három szempont szerint osztályozható, és pedig korszakok, területi egységek (országok) és problémák szerint. Mellesleg meg kell itt még jegyezni, hogy a kútfőanyag számbavételénél elsősorban annak zárt egységei vétettek figyelembe, nem pedig egyes „érdekes" darabok. Az időt tekintve a leggazdagabb e kútfőanyag a feudális monarchia rendi korszakában, majd az arisztokratikus oligarchia uralma idején, vagyis az 1526 és 1848-ig terjedő korszakban. Ami persze nem jelenti azt, mintha a cseh levéltárak ós könyvtárak akár az " Az eddigi munkálatok beszámolóját a „Zákiadní problémy studia obecn^ch déjin, X.: Prameny k obecn^m déjinám (őesky-ch arehivech a knihovnách" találja majd az olvasó, amely az „Acta Universitatis Carolinae" „Historica" sorozatában jelenik meg. •• Eiiigelé a következő levéltárak tájékoztatói (állagjegyzékei) jelentek meg : a prágai áll.központi, abrnoD és az opavai állami és a prásai meg brnoi városi levéltáraké. További kötetek előkészületben. M. Volf: Soupis méstsk^eh archivú v Cechách. Zprávy archivü zemé Ceské, 1948. " B. Lifica: Knihovny státních záaikú. Praba, 1954.
