Századok – 1957
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Polišenský; Josef: Az egyetemes történet művelése Csehszlovákiában és a csehországi levéltárak magyar vonatkozású kútfői 800
806 JOSEF I'OLISK.NSKY 1918 után ez a tevékenység nagyraértékben csökkent. A vatikáni levéltárakban folyó kutatások irányítása az Állami Történeti Intézet (Státny historicky ústav), illetőleg ennek római fiókja kezébe ment át, a kutatások súlypontja pedig főként a huszitizmus előtti korra és azokra az évtizedekre tevődött át, amikor az ott székelő császári udvarral együtt (tehát főként H. Rudolf uralkodása idején) a pápai nunciusok is Prágában tartózkodtak. Az intézet gyűjtött azonban más levéltárakból is másolatokat (így pl. a hágai levéltárból), viszont az „Archív zenié ceské" ugyancsak folytatta külföldi kutatásait, de szerényebb anyagi eszközökkel. Az egységes irányítás hiányának a számlájára írandó, hogy nem volt meg a kellő áttekintés arról, hogy melyik intézmény minő anyagnak van a birtokában, nem is szólva a további kutatások egybehangolásáról. Az első világháború után a bécsi központi levéltárakból igényelt állagok átvétele után a bécsi út is inkább bezárult, mintsem kinyílt volna a csehszlovák kutatók előtt. A második világháború folytán megszűnt a római csehszlovák intézet működése és ezen a téren a háborút követő első évtized sem hozott döntő változást. A másolatgyűjtemények nagy terjedelmű anyaga elárvult, úgy hogy pl. B. Jensovskynak, az „Archív zemé ceské" mártírhalált halt igazgatójának drezdai gyűjtése egyáltalán nem lett felhasználva. Az 1945 és 1948 után bekövetkezett szervezeti változások sem kedveztek egyelőre a kiadványmunkának és a heurisztikai tevékenységnek. A csehszlovák akadémiának ós az akadémia Történeti Intézetének újjászervezése (1952), majd az egységes levéltári szervezet kiépítése (1956. január 1.) teremtették meg a szükséges előfeltételeket ahhoz, hogy a régi, s tekintélyes munkát végzett vállalkozások ismét napirendre legyenek tűzhetők. A Történeti Intézetnek ez ideig nincs ugyan külön egyetemes történeti osztálya, úgyhogy bizonyos feladatok végrehajtásában a jövőben is nyilván az intézeten kívül álló historikusokkal, elsősorban a főiskolák tanáraival fog együttműködni. E vonatkozásban "hasznosan lesznek bekapcsolhatók azok a történész-bizottságok is, amelyek a különböző kulturális egyezmények alapján alakultak meg, illetőleg fognak még megalakulni.2 1 A Csehszlovák Akadémia Történeti Intézetének azonban első feladata kell hogy legyen a régi római intézet újjáélesztése ; de éppen úgy helyén való lenne, hogy újra munkába vétessék a bécsi levéltárak állagainak rendszeres számbavétele is. Az együttműködésnek új formája valósult meg a Magyarországgal kötött kulturális egyezmény alapján', amelynek értelmében a Magyar Tudományos Akadémia Bratislavában, a Csehszlovák Tudományos Akadémia pedig Budapesten kölcsönösségi alapon történeti kutatócsoportot létesített. A Csehszlovákia gazdasági és társadalmi életében beállott mélyreható változásoknak tudományunk szempont)ából egyik nagy vívmánya, hogy általánosan hozzáférhetővé tett oly kútfőanyagot, amely ez ideig túlnyomórészben valósággal el volt zárva a tudományos kutatás elől. Már egy régebbi, még bécsi kezdeményezésre készült kiadvány, amelynek az volt a rendeltetése, hogy az újabbkori osztrák történethez derítsen fel újabb kútfőanyagot („Archivalien zur neueren Geschichte Oesterreichs, I., Wien. 1911"), felhívta a figyelmet, hogy cseh földön az állami és tartományi igazgatás, az egyházi intézmények és a városok levéltárai mellett gazdag ós nagvterjedelmű uradalmi levéltárak is találhatók. Ez a számbavétel az egyetemes — s nemcsak az osztrák — történelem számára rendkívül gazdag kútfőanyagot derített fel, jóllehet az csak mintegy három tizedrészét ölelte fel az akkor a cseh- és morvaországi főúri nagybirtokosok kezén volt összes magánlevéltáraknak. A számbavétel nem egységes szempontok szerint készült s távolról sem derítette fel a maga teljes egészében azt a gazdagságot, amely e levéltárakban rejtőzött. Része volt ebben annak a körülménynek is, hogy e levéltárak közül akkoriban — s ez így volt 1945-ig — mindössze öt állott szakszerű kezelésben. A többinél szó sem volta levéltári iratanyag leltározásáról s még kevésbé a kutatás számára hozzáférhetővé tételéről. 1918 után néhány uradalom, azok, amelyek a Habsburg-ház tagjainak a tulajdonát képezték (az tin. „császári uradalmak") az állam kezére jutott és az 1919-ben felállított Állami földművelésügyi levéltár („Státní archív zemedelsky") átvette az uradalmak egykori prágai központi igazgatóságának a levéltárát. A földreform nem rendelkezett a felől, hogy mi történjék a felosztott uradalmak levéltáraival. A magánbirtokosokat mindössze arra kötelezték, hogy a levéltárak rendes kezeléséről gondoskodjanak. 1938-ig az Állami Földművelésügyi Levéltár a köztársaság területén 69 uradalmi (családi) Levéltárat vont a felügyelete alá, egy-kettőt pedig, pl. " A csehszlovák és a német demokratikus köztársaságok történészbizottságainak a munkájáról a Ceskosloveusky Casopis Historicky és a Zeitschrift für Geschichtswissenschaft,valamint a levéltári folyóiratok hoznak rendszeres tájékoztatót-
