Századok – 1957
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Polišenský; Josef: Az egyetemes történet művelése Csehszlovákiában és a csehországi levéltárak magyar vonatkozású kútfői 800
AZ EGYETEMES TÖRTÉNET MŰVELÉSE CSEHSZLOVÁKIÁBAN 805 Hogy a cseh történetírás az egyetemes történet problematikáját mily tudatosan iktatta be a nemzeti történetbe, annak iskolapéldáját nyújták J. Dobias-nak (1888), az ókori történet professzorának Pelhrimovo város történetével foglalkozó monografikus kutatásai. Dobias munkája, amely ma már eljutott a XVII. századig, a város történetét a nemzeti történet szóles keretébe ágyazza be, sőt számtalan esetben még ezt is túllépi s helyenként harminc külföldi levéltár anyagából is merít.17 Az utolsó évtizedben az egyetemes történet jelentőségének értékelése tetemesen megnövekedett. Közrejátszott ebben az, hogy az egyetemes történeti előadásokkal szemben az igények megnövekedtek, felmerült a nemzetközi munkásmozgalom kutatásának a követelménye és végül az az igyekvés is, hogy a hazai kútfőanyag is minél mélyrehatóbban kiaknáztassék. Ezeknek a követelményeknek igyekeztek eleget tenni B. Smdolaí és J. Polisenky a XVII. század egyetemes történetével és a munkásmozgalom XIX. századi kezdeteivel, J. Hájek a nemzetközi munkásmozgalom történetével, Er. Graus és J. Kudrny a feudalizmus kezdeteivel és J. Macek a német parasztháborúval s különösen annak tiroli hullámaival foglalkozó munkáikban.18 Az egyetemes történet tanulmányozásának szükséges voltát talán Fr. Graus fejtette ki a legmeggyőzőbben a történetnek a kulturális életben elfoglalt szerepét taglaló úttörő tanulmányában („O postavení historie v kulturním zivoté"). Graus kiemeli, hogy azok a feladatok, amelyeket Palack^ óta tűztek a történészek maguk elé, nevezetesen a nemzeti lót fenntartása és a függetlenség visszavívása, ma már teljesülteknek tekinthetők. A szocializmus diadalának és a béke megóvásának a korszakában a történészekre már újszerű feladatok várnak, amelyek meghaladják a nemzeti történet kereteit.19 Összegezve leszögezhetjük tehát, hogy a mai csehszlovák történetírás tudatában van az egyetemes történet kimagasló jelentőségének. A történelmi pktatásban a nemzeti történet bízvást megmarad továbbra is a tananyag gerincének, de maga a történeti kutatás s kivált a marxista kutatás egyre többet fog foglalkozni az egyetemes történet problémáival. II Az egyetemes történet művelésének szükséges volta ma már nem lehet vita tárgya többé, amikor az A. J. Toynbee-fóle történészek a civilizáció történetével foglalkoznak, amikor az Unesco támogatásával az emberi civilizáció történetét tárgyaló nagyszabású kiadvány készül, a szovjet historiográfia pedig az „Egyetemes világ történetének" („Vszemirnaja isztorija") az első köteteit jelenteti meg. Viszont vizsgálatra szorul az a régóta vitatott — már említett — kérdés, vajon megvan-e a lehetősége az egyetemes történet művelésének olyan országban, amely, mint pl. Csehország, az 1526-tól 1918-ig terjedő korszakban nem rendelkezett állami önállósággal, vagy amely, mint pl. Szlovákia, arra csak 1918-ban tett szert. Mindegyre azzal érveltek ugyanis, hogy a cseh történészeknek azért kell nemzeti történettel íöglalkozniok, mert az egyetemes történet kútfői számukra egyszerűen nem hozzáférhetők. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy Fr. Palacky kora óta állandóan törekedtek ezeknek az akadályoknak az elhárítására, ha mindjárt a cseh történet problémáinak.a megvilágítása volt is e törekvések legfőbb indítéka. Az 1862-ben Palacky kezdeményezésre alapított „Archív zeiné öeské" (jellege után ítélve, magyarul „Cseh nemzeti levéltárnak" mondhatnók; ma a Státny ústrední archív — Központi állami levéltár IV. osztálya) a középkori Csehország egykori állami levéltárának a magvát az ún. „Korunní archív"-ot („Korona-levéltár"-at)2 ° tette hozzáférhetővé a kutatás számára. Az évtizedeken át A. Gindely által vezetett levéltár volt amellett a gondozója annak a nagyszabású akciónak, amely az 1526 utáni, a cseh országgyűlések iratainak a kiadásához szükséges anyaggyűjtést volt hivatva lebonyolítani. A vállalkozást annak idején úgy tekintették, mint az első lépcsőt Palacky művének folytatásához. A kiadvány, amelynek ma főként M. Volf a gondozója, ez idő szerint 1605-ig jutott el. Soron kívül kiadták még az 1611. évi országgyűlés iratait is — az 1620-szal kitűzött időhatárig azonban még jókora út van hátra. E nagyszabású vállalkozás mellett az „Archív zemé ceské" viselte a vatikáni kutatások gondját is és végzett — igaz hogy kevésbé rendszeres formában — egyéb külföldi kutatásokat is. 17 J. DobiáS: Déjiny král. mésta Pelhfimova a jeho okolí, sv. I—III., Praha 1927—53. " A dolgok mai állásáról a szerzőnek a 15. jegyzetben említett cikkén kívül tájékoztatást nyújt még a Ceskoslovensk^ Casopis Historicky és O. ftihanak a X., római történettudományi kongresszus alkalmából készült referátuma : Aufgaben und Leistungen der tschechoslowakischen Geschichtswissenschaft (kézirat gyanánt kiadva) 1955. "Fr. Graus: O postavení historie v kulturním iivoté, LiterárníNoviny i. 15/1956. 3.1.Ld.még: J. Poliéensty: K souíasnému stavu historické védy, Déjepis ve Skole. I1I/7. 1956. 289—296.1. í0 Vö. Eons—Bauer: Das böhmische Kronarchiv. íesky zemsky archív. Katalogy 1.1. Praha. 1940. '
