Századok – 1957
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Polišenský; Josef: Az egyetemes történet művelése Csehszlovákiában és a csehországi levéltárak magyar vonatkozású kútfői 800
804 JOSEF POLlSENSKY kérdései nem játszanak számottevőbb szerepet, — a Wallenstein-kérdést is alapjában véve mindvégig mint a cseh történet egyik mozzanatát kezeli1 3 A történészeknek arra a körére, amely az egyetemes történetet választotta különleges munkaterületének, Pekar -nak nem volt hatása. Ezeket Göll maga nevelte ós ők általában a második bécsi utat választották. Göll és Rezek egyengették az utat tanítványaiknak Bécsbe és Rómába, ahol közülük többen meg is rekedtek. Max Dvofák (1874 —1921) Bécsben kötött ki a művészettörténetnél, Josef Susta (1874 — 1945) Rómában élte át a világpolgárság és a hazaszeretet közt vívódó ifjú fájdalmas krízisét. Susta a római levéltáraknak köszönhette a tridenti zsinattal és IV. Pius pontifikátusával foglalkozó művei anyagát. A XVI. század mellett vonzotta Sustát a XIX. is. Idevágó művei azonban, mint „Európa története 1812 — 1870" (Déjiny Evropy v 1. 1812-1870. Praha. 1922-1923) és „Világpolitika az 1871-1914 években" (Svétová politika v. letech 1871 — 1914. Praha. 1921 — 31) csak irodalmi anyagra támaszkodnak s jelentőség tekintetében mögötte maradnak azoknak a műveknek, amelyekben Susta, a cseh nemzeti történet felé fordulva, a V. Novotny-féle „Cseh történet"-ben (Öeské déjiny) az utolsó Pfemyslidák ós az első Luxemburgok történetét írta meg.14 A végső lehorgonyzódás a nemzeti történetnél, ez jellemző Göll és Susta tanítványaira is, akik nyomdokukban a bécsi ós római utat járták, lett légven szó akár J. Glücklichről (1876-1950), akár VI. Kybalaról (1880) vagy Jos. Borovickáról (1885), akár Susta utódjáról, Karel Stloukalról (1887). Érdeklődésük ama kérdések iránt, amelyekben a cseh népnek az európai politikában játszott szerepe tükröződik, különösen az első világháborút megelőző években nyilvánvaló ós különösen szembeszökő azoknál a történetíróknál, akik 19Í8 után cselekvő szerepet vállaltak a fiatal köztársaság diplomáciai szolgálatában, így pl. VI. Kybala-nál ós K. Kroftanál. Azon törekvésük, hogy a korabeli diplomáciai iratokból fényt derítsenek a független cseh rendi állam politikájának végső szakaszára, a cseh kutatókat elvezette a spanyol (Simaneas), svéd ós német levéltárakba is (Zerbst).15 1918 után ez az igyekezet alábbhagy. Űjabb kezdeményezések bontakoztak, amelyeknek kivált Susta egyengette sok megértéssel az utat. Ide sorolható a Károly-egyetem idő előtt elpusztult gazdaságtörténeti professzorának, B. Mendl-nek (1892 — 1940) H. Pirenne, de egyben az „Annales" körül csoportosult francia gazdaság- és társadalomtörténészek hatását mutató munkássága, továbbá az ifjabb nemzedéknek a II. Sée nyomdokait követő agrártörténeti kutatásai; ez a csoport folyóiratában (Déjiny a pritomnost — Történet és jelen. 1937 — 1938) a történelem marxista tanulmányozását tűzte ki programul. Programja megvalósításában a legtöbbre ez a csoport az egyetemes történet terén a faji gyűlölködés áldozatául esett K. Konradnak, a német parasztháború, a németalföldi szabadságharc és a spanyol forradalmak történetírójának publicistikai munkásságában jutott. A német okkupáció legelején a cseh diákok ellen indított véres üldözéseknek esett áldozatul Susta másik tanítványa, Josef Matousek (1906 — 1939), akinek 1935-ben megjelent munkája, „A török háború az 1592 — 1594 évek európai politikájában" (Turecká válka v evropské politice v letech 1592 — 1594) jelezte, hogy a szerzőnek átfogóbb problémák megoldására is megvan az érzéke, jólehet egyelőre még beérte a vatikáni levéltárak sokszor átfésült anyagával. "Űj témákat dolgoztak fel a szláv történet első professzorának, Jar. Bidlonak a<' tanítványai, nevezetesen M. Paulová (1891) a délszláv függetlenségi mozgalommal, Jos. Macürek (1901) a magyar és a lengyel történettel, V. 2acek 1848 problematikájával kapcsolatban vetett fel új szempontokat. Pekar tanítványainak, elsősorban Zd. Kalistanak (1900) és B. Chudobanak (a brnoi egyetem növendéke, s később mindenek előtt a bécsi H. v. Srbik követője) művei összefoglaló jellegűek. Az egyetemes történet körébe vágó munkáikban mind az idealista ós konzervatív szemlélet, mind a hagyományos kútfőkhöz való ragaszkodás tekintetében hívek maradtak mesterükhöz.1® " Pekar-ra vonatkozólag Id. Listy úcty a prátelstvi, Vzájemná korespondence Jar. Golla a Jos. Pekare, vyd. Jos. Klik. Praha, 1941, predml. J. Susty. Vö. Jar. We.rstadt: Odkazy déjin a déjepiscú. Praha, 1948. 34 s köv. 11. és Zd. Nejedty: Déjiny národa őeského I. Praha, 1949. 98. s köv. 11. és O smyslu éeskych déjin. Praha, 195?. különösen 201. s köv. 11. " JosefSusta életműve eddig nem talált kellő értékelésre. Ld. egyelőre: Zd. Nejedig: Déjiny národa ceského, I. 100—101. 1. és R. G. Plaschka-nál (Von Palacky bis Pekaf. Graz—Köln, 1955) a 94. s köv. ll.-on H. V. Schmid méltatását. ls Vö. egyelőre Zd. Nejedty és E. F. Schmid id. tanulmányait. Összefoglaló feldolgozás e korszakról nem áll rendelkezésre. 0. Odloiilik áttekintése (Modern Czechoslovak Historiography. The Slavonic and E. IS. Rewiew. 30 1951—1952, 376—392.1.) egyoldalú. Vö. J. PoliSensky: Souéasn^ stav a likoly déjepiseetvl v Ceskoslovensku. 11 Nástin pfedná§ek II. sjezdu őeskoslovenskych historikú, Praha. 1947 — áttekintést nyújt legalább az említett művekben tárgyalt problematikáról.
