Századok – 1957
Vita - Benda Kálmán: Hozzászólás a Balugyánszky-vitához 799
799 HOZZÁSZÓLÁS A BALUGYÁNSZKY VITÁHOZ A Századok 1957. évi 1—4. számában jelent meg Csekey István professzornak Tardy Lajos Balugyánszky Mihály könyvéről írott, nagy erudicióról tanúskodó, de megítélésem szerint nem egyszer túlságosan jelentéktelen részletekbe bocsátkozó, és nem is mindig „sine ira et studio" megírt tanulmánya. A tanulmánynak — egyben Tardy könyvének is — csak egy, azt hiszem azonban leglényegesebb kérdéséhez szeretnék hozzászólni, ahhoz, forradalmár volt-e Balugyánszky vagy konzervatív reformer. Tardy könyvének ldterjedt levéltári kutatásokon alapuló fejtegetései bebizonyították, hogy a nagyváradi jogakadémia fiatal tanára az 1780-es évek elején szorosan hozzátartozott azoknak a magyar értelmiségieknek a köréhez, akik a felvilágosodás eszméin nevelkedve, a magyarországi viszonyok és a francia forradalom hatására társadalmi és politikai nézeteikben egyre radikalizálódtak, és Ferenc király uralkodásának első éveiben eljutottak a hazai feudális berendezkedésnek forradalmi úton való megdöntésére irányuló szervezkedésig. Résztvett az 1794-es magyar jakobinus összeesküvésben, és az elfogatási, az ezzel járó elítéltetést csak véletlennek nevezhető módon keiülte el. Csekey abból, hogy a perbe nem keveredett bele, továbbá abból, hogy élete későbbi folyamán, elsősorban a cári udvarban már valóban csak reformer, sőt konzervatív magatartást tanúsított, és hogy az oroszországi működését méltató későbbi följegyzés kiemelik a republikánus és forradalmi eszmék iránti ellenszenvét, azt követke/.i hogy fiatalabb éveiben sem lehettek nézetei radikálisak vagy éppen forradalmin t. Ha a magyar jakobinusok radikalizmusát francia példaképeikhez mérnénk, talán igaza volna. A magyarországi demokraták radikalizmusát azonban nem a francia, hanem a hazai viszonyokhoz kell mérnünk, követeléseik forradalmiságát a hazai társadalmi adottságok között kell értékelnünk, — s a magyarországi elmaradt fejődésben a 90-es évek „magyar jakobinusainak" állásfoglalása joggal nevezhető forradalminak. Ezen nem változtat az sem, hogy közülük később számosan megtagadták ezeket az eszméket. Ami Csekeynek azt az érvét illeti, hogy Balugyánszky „demokratikus bűneit" (Tardy kifejezése) a kormányzat sem ítélhette meg valami súlyosan, hiszen eljárás sem indult ellene, hadd hivatkozzunk arra, hogy a vele egyidőben beszervezett Szlávy György, bár a bíróság megállapítása szerint sem értett egyet a forradalmi kátékban foglaltakkal, de mert azokat ismerte, három évi börtönbüntetést kapott, s hogy Kazinczyt, aki pedig lényegében szintén nem tett mást, mint leírta a kátékat, halálra ítélték és csak a királyi kegyelem mentette meg a kivégzéstől. Az, hogy Balugyánszky ellen a körülmények szerencsés összejátszása (és az őt beszervező Szlávy János lovagias mentővallomása) folytán nem indult eljárás, — nem jelenti azt, hogy ő, akiről tudjuk : a mozgalom valódi értelemben is jakobinus gondolkozású tagjának, Szentmarjaynak szűkebb baráti köréhez tartozott — nem lett volna elgondolásaiban éppenolyan radikális, mint azok, akiknél ezt bírói ítélet igazolta. Megítélésem szerint tehát igaza van Tardynak, amikor az 1790-es évekbeli Balugyánszky magatartását forradalmi' Í k mondja. Abban viszont Csekeynek adok igazat, hogy Tardy ennek az ifjúi forradalmi magatartásnak a nyomait kivetíti Balugyánszky későbbi működésére is, amikor pedig az már nem található fel. író és bíráló ugyanabba a hibába estek, amikor egy ellentmondásokkal telt életpálya két szélső pontjáról nézve hősüket, egyikőjük fiatalkori törekvései alapján a cári tanácsosban is az egykori forradalmár nyomait sejteti, a másik pedig férfikori konzervatív magatartását vetíti vissza az egészen más légkörben, más arcot mutató, radikális, forradalmi változásokért lelkesedő fiatalemberre.* BENDA KÁLMÁN * A szerkesztőség Benda Kálmán hozzászólásával még nem tekinti a vitát lezártnak. Folyóiratunk legközelebbi számában közölni szándékozunk Tardy Lajos válaszát is.
