Századok – 1957

Vita - Giday Kálmán: Hozzászólás Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842–1849) c. vitacikkéhez 790

798 GIDAY KÁLMÁN: HOZZÁSZÓLÁS TOLNAI GYÖRGY VITACIKKÉHEZ kaptak. Később közülük többen, így Ábrohám József a maga számára is több hajót készített, s az egyik nagy hajósgazda lett. A manufaktúrás szervezet megvilágítására nézzünk egy adatot. A sóhivatali hajók tavaszi javításánál 1833-ban Ábrohám József mester mellett 6 pallér, 15 segéd ós 1 inas dolgozott. Az iparág felvette a céhes kisiparosok képzési módját. Az inasok rajziskolába is jártak. Illyés Ágoston rajztanár részletes metszetekkel ellátott oktató táblát készített a „szegedi" hajóról. 1830-ban történt kísérlet a céhes szervezkedésre is. A tervezetbe felvették, hogy a fuseroknak, azaz a magyar faragóknak meg kell tiltani az iszkabával végzett munkát, csak malomházakat s olyan víziépítményeket készíthetnek, amelyen iszkabálás nem kívántatik. Nem szabad a céhbeli super-, azaz hajókészítőlegényeknek sem a mester híre és engedelme nélkül akármilyen nagyobb munkát vállani, tehát hajót, kompot, ladikot vagy malomhajót. Tolnai György véleményem szerint kissé leegyszerűsítette a kérdést, amikor a parasztipart a takácsiparon keresztül próbálja jellemezni. A legnagyobb magyar kisipari központban, Débrecenben a takácsok száma 1776-ban volt a legmagasabb 17, 1801-ben már csak 11. Ugyanakkor nagyobb községekben is 10—15 takács van. Ennek az az oka, hogy már a XVI—XVII. században felhagy a parasztság vagyonos és proletárrétege a szövéssel, a Felvidékről szerzi be szükségletét, ugyanakkor Debrecen környéke más ruházati cikkeket a parasztipar felhasználásával szállít a Felvidéknek. A parasztipar fejlődése idején jellemző : kis tájegységek kialakulása, s a szomszédos tájegységek közötti csere. A manufaktúra fejlődés idején kezd kialakulni az ország gazdasági egysége, s az egységes belső piac.* GIDAY KÁLMÁN * Tápé történetéhez a Tápéi rét pöre o. iratanyag a Szegedi Levéltárban (Sz. L.), valamint Tápai számadások 1794 — 1847. e. anyag, ezekből van véve a jobbágycsaládok száma, az 1835-ös kérvény, s az 1814 —16. évi gyékényszállítások. Ugyancsak a tápai számadásokból van véve 1815-ben a 92 szigonyos halász, az 1825-ös hasító tanya, s az 1847-es halászati bér összege. A halászattal kapcsolatos algyői adat, a Sz. L. Algyői uradalom c. anyagából: halászati szerződések. A vásárhelyi adatokra Szeremlei: Hódmezővásárhely története IV. 83. 1. Az 1769-es szegedi összeírás Conscriptiones facultatum kötegben (Sz. L). A szegedi 1847-es halászati bérösszeg a nyomtatásban is megjelent 1847-es adókivetési jegyzékből (Sz. L.). A szegedi céhes kisiparosok száma: Conscriptiones facultatum (Sz. L.) valamint az 1813. évi királybiztosi iratokban, s az 1828. évi összeírásokban. Az 1847. évi összeírás a kereskedőkről a nyomtatott adókivetési jegyzékből való. Az 1828-as országos összeírás alkalmával készült kísérő iratok részletes jellemzést adnak a város iparáról, mezőgazdaságáról. A debreceni adatok: Classificatio opificum c. kötegből (Debreceni Levéltár). A faragók száma Szegeden: Conscriptiones facultatum (Sz. L.), a faragóbéresekről: Árszabályok és árak c. iratkötegben (Sz. L.) nyomtatásban megjelent árszabályozás. Ugyanonnan a faragók napszámbóre. Kiss János faragó algyői építkezései: Algyői uradalom iratai, építési szerződések. A sóhivatali fűrészelő faragókra: Sóhivatali iratok (Szeged, Somogyi Könyvtár 19. sz. könyv, vidékiek vásárlására 41. sz. könyv). A téglagyártásra téglaházi számadások (Városi Levéltár), a szerszámok az 1813. évi királybiztosi iratok 192. sz. Cserépgyártásnál gyermekek: Szeged, Tanácsiratok 1849. 140. sz. A szegedkörnyéki terményforgalom 1780 — 1805. Vedres: Egy nemzeti jószág, 1807. Szeged. 21. lap. Terhes József tápéi hajófaragóról az említett Tápéi számadások (Sz. L.), az 1813-as hajókészítőbérek az Árszabályozások 1813. nyomtatott jegyzékéből. Az 1830-as supercéh szervezési kísérletről (Sz. L.) Céhiratok.