Századok – 1957

Tanulmányok - Molnár Erik: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1

A NAGY OKTÖBEKI SZOCIALISTA FOllHADALOM 3 mértékben vannak adva. Erről a gondolatról azonban le kellett mondani, mert bebizonyosodott, hogy ott, ahol a gazdasági és kulturális feltételek a legérettebbek, egyelőre hiányoznak a forradalmi átalakulás szubjektív feltételeid Ezek éppen a gazdaságilag és kulturálisan elmaradott Oroszországban voltak a legnagyobb mértékben adva. Miféle forradalmi, miféle szocialista párt lett volna az, amely nem ragadja meg a szocialista forradalomnak a történeti helyzet által felkínált lehetőségeit ? Hiszen ezek egyúttal azt is bizonyították,, hogy a szocialista forradalom gazdasági és kulturális feltételei az elengedhetetlenül szükséges mértékben maguk is adva vannak. De éppen ebből a helyzetből következtek a szocializmus építésének nagy nehézségei. A szocializmust egy elmaradott parasztországban kellett építeni, ahol a kapitalizmus által hagyományozott ipari termelőerők fejletlenek voltak, ahol maga a munkásosztály számszerű kisebbség volt. Az átvett termelőerőket is lerombolta az imperialista és a polgárháború, amely megritkította a munkások sorait is. És a szocializmust nem baráti országoktól övezve, hanem ellenséges imperialista országok környezetében kellett építeni, egyedül az egész ellenséges világgal szemben, amely továbbra is készen állott arra, hogy rátörjön az épülő szocializmus országára. Ilyen körülmények között a szocializmus építését nem lehetett az életszínvonal gyors emelésével kezdeni. Az életszínvonal gyors emelése csak fejlett termelőerők alapján lehetséges. A fejlett termelőerők ahhoz is szükségesek voltak, hogy a Szovjetunió katonai hatalmának anyagi alapját megvessék. E nélkül nem lehetett volna biztosítani a szocializmus építésének külső feltételeit, nem lehetett volna biztosítani az imperialistákkal szemben a szocializmus békés építésének feltételeit. A szocializmus építésének útját, tehát. a körülmények eleve kijelölték. Mindenekelőtt a Szovjetunió termelőerőit kellett kifejleszteni, nemcsak ax iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Ez rolt a közvetlen feladat, amelyet meg kellett oldani s amelyet össze lehetett és össze is kellett kapcsolni a tömegek kulturális színvonalának emelésével. A Szovetunió kommunista pártja ezt a feladatot, a szovjet tömegek alkotó erejére és az ország gazdag természeti erőforrásaira támaszkodva, leküzdve a nehézségeket és azt az. ellenállást, amelyet a helyes vonallal szemben a jobb- és baloldali frakciók tanúsítottak, sikeresen meg is oldotta. Amikor fasiszta Németország rátört a Szovjetunióra, a szovjet népet erkölcsi ereje mellett fejlett szocialista termelőerői képesítették arra, hogy szocialista hazáját a fasiszta támadókkal szemben megvédje, a modern technika minden eszközével rendelkező fasiszta Németországot megsemmisítse s ezzel a fasiszta barbárság uralmának veszélyét a népekről elhárítsa. Ma azután, amikor a Szovjetunió a világ második ipari nagyhatalmává lett és afelé halad, hogy az első helyre kerülj ön, elérkezett annak a lehetősége is, hogy a termelőerők fejlődésével párhuzamosan a szovjet tömegek életszínvonala is gyors ütemben emelkedjék. Ennek mindert feltételét megteremti most már a Szovjetunió elért technikai és kulturális színvonala, a jól képzett tudományos és műszáki káderek nagy száma, amellyel a Szovjetunió elhagyta a vezető tőkés országokat is, az ország szocialista társadalmi szerkezete, amely nem ismeri a kizsákmányoló osztályokat és közös erőfeszítésben egyesíti az összes dolgozókat. Nem kétséges, hogy az életszínvonal emelése gyorsabb lehetne, ha az imperializmus háborút előkészítő politikája nem kényszerítené a Szovjetuniót arra, hogy erőforrásainak jelentékeny részét katonai hatalma 1*