Századok – 1957

Tanulmányok - Molnár Erik: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1

4 MOLNÁR KEIK növelésére fordítsa. Ebből is következik viszont a Szovjetunió békepolitikája. A Szovjetuniónak arra kell törekednie, hogy a nemzetközi feszültséget megszüntesse és az általános lefegyverzést elérje, azért, hogy minden erejét a szooializmus békés építésére, a szocialista termelőerők továbbfejlesztésére és a tömegek 'életszínvonalának emelésére fordíthassa. Ezért irányul a szovjet külpolitika arra, hogy a hidegháború légkörét kiküszöbölve, a szocialista és a kapitalista rendszer egymás mellett élésének, békés versenyének feltételeit megteremtse. Ettől a versenytől nincs mit tartania. Abban minden bizonnyal a szocializmus szervezett erői aratnak győzelmet a kapitalizmus anarchikus erőivel szemben. A mesterséges hold, amely most már ikertestvérével együtt földünk körül kering, ezt a győzelmet vetíti előre. A szovjet népnek nagy áldozatokat kellett hoznia az elért eredményekért. A polgárháború és a lezajlott világháború gazdasági és véráldozata mellett évtizedeken át le kellett mondania anyagi életviszonyainak gyors megjavításáról, hogy országa szocialista termelőapparátusát minél gyorsabban kiépíthesse. Volt úgy, hogy a cél érdekében nélkülözéseket is vállalnia kellett. Rákényszerült más, politikai és kulturális áldozatokra is. A célt akkor sem tévesztette szem elől, amikor a párt- és közéletben részben letértek a lenini demokrácia útjáról, az élet ós személyes szabadság törvényes biztosítékait is félretéve. A kulturális élet nem egy területén kénytelen volt korlátozni szabad, szocialista alkotó tevékenységét. Mindez összefüggött a személyi kultusszal, amelyet Sztálin honosított meg a Szovjetunióban. De azt csak a történelem fogja eldönteni, hogy mi és mennyi volt ebből az egész folyamatból történetileg szükségszerű, a szükségszerű ár, amit az adott körülmények mellett a szocializmus építéséért fizetni kellett — és mi és mennyi volt véletlen, Sztálin hibája, amit el is lehetett volna kerülni. Ma ezek az áldozatok a múlté, a Szovjetunió kommunista pártja kijavítja a hibákat. Hibák nélkül nincsen nagy történeti folyamat. Minden korszaknak kettős arca van. Az egyik a pillanat felé fordul. Ezen lehetnek visszatetsző vonások is. A másik a jövő felé. Ezen az arcon a történet nagysága tükröződik. A hibákat az eredményeken kell mérni. A nagy történeti eredmény, ha létrehozásánál alkalmaztak hibás eszközöket is, a szocialista Szovjetunió megteremtése, amellyel kiépült a szocialista rendszer világméretű elterjedésének az alapja. A Szovjetunió a szocializmus terjedésének szilárd bázisa lett. A két világháború közt a Szovjetunióra függesztette szemét a kapitalista országok elnyomott munkásosztálya, amely küzdelmeihez a Szovjetunió sikereiből merített erőt. Amikor a Szovjetunió a második világháborúban győzött, az ő győzelme vezetett itt, Európa keletén a népi demokráciák kialakulására. A Szovjetunióra, a Szovjetunió kommunista pártjának tapasztalataira támaszkodva győzött a kínai forradalom, a XX. század történetének ez a második nagyjelentőségű eseménye. A Szovjetunió már megalakulásával és létezésével is fellendítette az elnyomott gyarmati és félgyarmati népek szabadságküzdelmeit. A példa, hogy a Szovjetunió lerázta az imperialista függőséget, bátorította nemzeti felszabadulási harcukat, a Szovjetunió rokonszenve és támogatása járult hozzá harcuk sikeréhez. Amikor a politikai függetlenséget elnyerték, a Szovjetunió tervgazdálkodása mutatta meg, hogy milyen irányban kell haladniok, ha termelőerőiket gyorsan ki akarják fejleszteni. A XX. század történetének harmadik nagy eseménye, az imperialista gyarmati birodalmak előrehaladó széjjelhullása, a Szovjetunió befolyását nyilvánítja meg.