Századok – 1957

Közlemények - Tilkovszky Lóránt: Román jobbágyok mozgalmai Erdélyben és a Tiszántúlon 1831-ben 773

ROMÁN JOBBÁGYOK MOZGALMAI ERDÉLYBKX lis \ TISZÁNTÚLON 18S1-BKN résztvevői felett ítélkező törvényszék augusztus 29 —31-én Szentandráson, szeptember 2 —5-én Rojton, szeptember 6-án Görbédén végezte munkáját ; a váradi járásban (a révi uradalom falvaiban) lefolyt mozgalmak résztvevői felett ítélkező törvényszék pedig szeptember 2-a és 7-e között Élesden hozta ítéleteit. A legsúlyosabb ítéletek 1—2 évi börtönre szóltak, amelyet vason, közmunkán, heti kétszeri böjttel és 100 — 200 pálca több részletben való felvétele mellett kellett eltölteni; a mozgalmak kevésbé kiemelkedő résztvevői néhány hónapi börtönt vagy csak testi büntetést kaptak." A katonai asszisztenciával lefolyt törvénykezés költségeit az elítélteknek kellett viselni. E költségek megtérítése kegyetlen zsarolással ment végbe.7

8

A bebörtönzött parasztok hozzátartozói megrázó kérvényeket nyújtottak be a megyéhez, hogy a legsürgősebb munkák idejére kezességre engedjék ki a családfőt, de a megye ezt csak a kisebb „bűnösök" esetében tette meg.7

9 Az elrejtett helvségpecsétek előkerítósére tett erőfeszítések csak részleges sikerrel jártak. Xémelyek hollétét a katonai asszisztenciával kinyomozták, másokat Botszko Arhanasius főesperes szívhezszóló beszédére önként adták elő. Többen azonban a pecsétet magukkal vive elbujdostak a törvényszék elől. A megye több helység részére kénytelen volt új pecsétet készíttetni.8

0 A törvényszékeknek feladatuk volt a mozgalom okainak nyomozása is. A megye közgyűléséhez intézett hivatalos jelentéseikben céloznak arra, hogy „némileg" az „uraság által szerfelett teljesíteni kívánt szolgálatok" adtak arra alkalmat, s megállapítják, hogy a mozgalmak a jobbágyság felszabadulási reményével álltak összefüggésben. Ezen alaptalan remény létrejöttének mikéntjét kielemezni nem tudják, de mindenesetre utalnak egyes járványvédelmi intézkedések sajátos értelmezésének szerepére. Különös figyelmet szentelnek a mozgalom katonaság iránt táplált bizalmának, ami feltűnő, hiszen „az együgyű parasztnép, annyival inkább az oláhság, a katonaságtól mindétig félt". Veszedelmesnek találják a váradi kapitánynak a falvak elöljáróival való közvetlen kapcsolatát, s felhívják a figyelmet Kulcsár András közvitéz napfényre j ött lázítására.8

1 A megye szeptember 26-i közgyűlése az utóbbi két ügyben megkeresést intézett a nagyváradi kapitányhoz.8

2

Kulcsár Andrást november 3-án katonai-polgári vegyesbizottság hallgatta ki, de Kulcsár teljes tagadásban maradt.8

3 A megye említett közgyűlése a parasztmozgalommal kapcsolatban határozatot hozott arról, hogy a régóta elintézetlen úrbéri panaszokat „az illető uraságok" úriszéken haladéktalanul kötelesek megtárgyalni és elintézni. Gróf Batthyány József beadványban tisztázta, hogj' e határozat nem az ő élesdi uradalmára, hanem özvegy gróf Batthyány Vincéné révi uradalmára vonatkozik, mert annak falvai voltak benne a felkelésben.84 A ré-fi uradalom fiskálisa, Thuolt .lózsef viszont azt igyekezett beadványában igazolni, hogy miért maradtak el mindig az úriszékek, s ennek során emlékezteti a megvet, hogy az határidő kitűzésével sohasem szorította az uradalmat az úriszék megtartására.8

4 A szeptember 26-i megyegyűlés egyébként azt a véleményét, terjesztette a nádor és a helytartótanács elé, hogy a parasztok között „homályos ós alaptalan képzelődésekből származott nyughatatlanságot" a jövőben úgy lehetne leginkább elkerülni, ha nagyobb gond fordítódna azok iskoláztatására : „a felállítandó oskolákban pedig a nevelés, magyar nyelven történjen, melyből azt a kettős hasznot lehet reménylenünk, hogy apallérozatian oláh nép a nevelés által az erkölcsökben öregbed vén, kötelességének teljesítésére és a törvényeknek megtartására alkalmatossá formáltatik, egyszersmind pedig a magyar nyelv által az egy hazának különböző lakosai egymáshoz bizodalmat nyervén és szorosabban egybeköttetvén, a közjó és nemzeti haszonvágy eránt egyenlő képzetet formálnak és a nemzeti boldogságot közös erővel gyarapítani igyekeznek".8

6

Tehát az elmagyarosítás eszközével akarták kiküszöbölni azokat a társadalmi és nemzeti ellentéteket. amelyeket szükségszerűen vetett fel a fejlődés. A Bihar megyei parasztmozgalom ereje jól tükröződött azokon az intézkedéseken, amelyeket Nagyvárad (Oradea) ós Váradolaszi (Ola.sig) egykori polgárőrsége felélesztésére 77

Lásd a 70—7:J. jeüvzeteket. IX Bihar m. Közgy. ir. 1483/1832. Uo. 536/1832. 1,0

Lásd a 74. jegyzetet. " Uo. "D. Bihar m. Közgy. ir. 1831. V. f. 680. sz. Lásd a 69. jegyzetet. " 1). Biliar m. Közgy. ir. 1832—302. 95

Uo. 1831. VII. f. 33. sz. O. L. Helyt. Puhl. Pol. 1831. 4. f. 234. p. 28. 215.