Századok – 1957
Közlemények - Tilkovszky Lóránt: Román jobbágyok mozgalmai Erdélyben és a Tiszántúlon 1831-ben 773
784 TILKOVSZKY LóKÁNT: KOMÁN JOBBÁGYOK MOZGALMA ERDÉLYBEN tettek, „a belső bátorság tekintetéből". Sombory alispán, látva a katonaság csekély számát a parasztmozgalmaktól háborított megyében, maga ösztönözte e városok elöljáróit az 1809. évi francia háború idején fennállott, de időközben megszüntetett védsereg megújítására. Meg is indultak a jelentkezések, kidolgozták az új rendszabást. Ezeket a szeptember 26-i közgyűlés által is jóváhagyott előkészületeket nádori parancs szüntette meg.8 7 * A Bihar megyei mozgalmakhoz sok tekintetben igen hasonló volt az a mozgalom, amely a szomszédos erdélyi vármegyében, Közép-Szolnok vármegyében zajlott le. A gróf Kemény család birtokát képező Girókuta (Giorocuta) román jobbágyai támadtak itt fel a helységpecsét elvétele miatt, amivel állítólag a szanitáris kordont képező falubeli polgári őrtállók igazolványait akarták csupán lepecsételni. A parasztok azonban letették a bírót, aki a pecsétet az urak kezére játszotta és újat választottak ; — a járási alszolgabíróval és az uradalmi tisztviselőkkel szemben „makacsok és engedetlenek" voltak, a robotot megtagadták. Ellenállásukat az a hit is sarkallta, hogy helységük az uralkodótól urbáriumot kapott, de földesuruk, akinek ez nincs ínyére, a megyei tisztviselőkkel összejátszva eltitkolja azt előlük, sőt a fondorlatosan kicsalt helységpecséttel egy olyan hamis iratot pecsétel meg, amelyben a helység kijelenti, hogy nem kell neki az urbárium. A felkelők itt is bíztak a katonák segítségében, akik a helység közelében éppen kordont képeztek. Voltak ugyan akik attól tartottak, hogy ez a katonaság „az ő militarisatiójokra küldődött ki", de mindjobban megerősödött az a nézetük, hogy a helységük közelében tanyázó katonaság valódi célja és feladata nem más, mint az általuk annyira várt urbáriumnak a földesúr és a megyei tisztviselők ellenére is végbeviendő erőszakos bevezetése. A környező falvak jobbágyai is urbáriumot akartak az önkényes bánás helyébe, így csatlakozni készültek a girókutaiakhoz. A Károlyi és Andrássy grófok birtokát képező Alsó- és Felsőszopor (Supurul-de-Jos ; S.-de-Sus), valamint a hadadi báró Wesselényi család birtokát képező Korond (Corund) és Bogdánd (Bogdand) parasztjainak hasonló megmozdulását azonban visszatartóztatta a girókutai „példa". Itt ugyanis az urbárium-nyerés gondolatába belemerült jobbágyokat a 16 felfegyverkezett nemesemberrel kiküldött járási főszolgabíró „kijózanította" — mint az erre vonatkozó jelentés mondja..8 8 * Az erdélyi és magyarországi román jobbágyok 1831. évi mozgalmai nemcsak annyiban jelentősek, hogy még jobban aláhúzzák a különböző nemzetiségek antifeudális harcának szoros közösségét, ós még gazdagabban dokumentálják az 1831. évi parasztmozgalmak kiterjedtségét, hanem azért is igen fontosak, mert bennük — a kelet-szlovákiai felkeléstől eltérően — minimális szerepet játszanak a szanitáris körülmények, s így itt egészen világosan domborodik ki a mozgalom antifeudális lényege. A román jobbágyság mozgalmának színhelyein a mozgalom időpontjában még nem pusztított a kolera, itt nyoma sincs még az urak általi megmérgeztetés hiedelmének ; csupán a strázsák vannak kiállítva a biztonsági kordonokra, s egyedül ennek az intézkedésnek értelmezése mozgatja meg a képzeletet. Ezek a mozgalmak leplezetlenül mutatják ki jobbágyrendszer-ellenes céljaikat, ós senkinek sem juthatott eszébe e mozgalmakat „koleralázadásnak" minősíteni. Mivel pedig az itteni mozgalmak célkitűzése a kelet-szlovákiai „koleralázadáséval" azonos, e mozgalmak a kelet-szlovákiai felkelés antifeudális voltának is közvetett bizonyítékai. TILKOVSZKY LÓRÁNT 8'I>. Bihar m. Közgy. ir. 1831. V. f. 721, 722 éa 1832/968. 88 O. L. M. Kanc. Ein. 140/1832; Erd. Kanc. Ein. 87/1832 éa 109/1832.
