Századok – 1957
Közlemények - Baksay Zoltán: Czelder Orbán a Rákóczi-szabadságharc brigadérosa 751
753 BÄKS AY ZOLTÁN között is. Azt követelték tőle, hogy küldjön ki ő is alkupontokat a császáriakhoz, mert ha. a tanács tárgyalása sikerrel végződik, magukat is biztosítaniok kell. Czelder a katonasággal egyetértésben csak akkor volt hajlandó a várat átadni, ha Löffelholtz biztosítja számukra, hogy teljes katonai díszben, összes felszerelésükkel együtt vonulhatnak el Eperjesre. Löffelholtz azonban nem fogadta el ezeket a feltételeket. Válaszában követelte, hogy a tisztek tegyenek esküt a császár mellett; a katonák pedig kötelesek a császár szolgálatába állni, vagy fegyverüktől ós ruhájuktól megfosztva hazamehetnek. A katonákat fölháborította a válasz, és elhatározták, hogy a végsőkig harcolnak.88 Ebben a válságos pillanatban ajánlotta fel a polgárság a katonák további élelmezését. Czelder előtt tehát úgy látszott, hogy a város további védelmét biztosítani lehet. 1710. február 11-ón azonban mégis megváltozott a helyzet. Ekkorra az események szálai teljesen összefonódnak. Andrássy az utolsó pillanatig alakoskodott Czelder előtt. Mikor a brigadéros ezen a végzetes napon elébe tárta a polgárok és katonák elhatározását, még képmutató csodálkozással vonta felelősségre az élelmiszerhiányról beszélő városi főjegyzőt. Az összehívott közgyűlésen az árulók már szántszándékkal elferdítve olyan sötéten festették le a hadihelyzetet és a város állapotát, hogy a polgárság megingott ós a feladás mellett döntött. Ugyanekkor már a katonaság között is közzétették a megadásra felszólító császári kiáltványt. Czelder látva, hogy a polgárság ós a katonaság cserben hagyja, még mindig amellett volt, hogy csak tisztességes feltótelek mellett adják fel a várost. Szívesen vállalta, hogy kimegy tárgyalni Löffelholtzcal, mert azt gondolta, a tárgyalásokat elhúzhatja addig, amíg élelmet kap vagy megérkezik a felmentő sereg. Pedig ez is az árulók mesterkedése volt. Úgy gondolták, hogy így Czeldert eltávolíthatják az útból. Czelder túsz ellenében még aznap kiment a császáriakhoz. Löffelholtz tanúsága szerint az „ősrebellis Czelder Orbán a város feladását tűrhető feltételekkel elfogadni nem akarta, a császár kegyét pedig, amelyet többször felajánlottunk neki, visszautasította". Löffelholtz február 12-én Czeldert egyszerűen elfogatta. Ezt — a katonai becsülettel össze nem férő — cselekedetét azzal indokolta, hogy Czelder ,,az ügyet teljesen tönkre tette volna és nekünk nagy kárt okozott volna". 8 9 Miután Czeldert ily gyalázatos módon fugságba juttatták, az árulók zavartalanul elvégezhették munkájukat. Amikor már minden elő volt készítve, Duprés az őrség egy részére támaszkodva február 13-án hajnalban, még a világosság beállta előtt, kinyittatta a város kapuját Löffelholtz serege előtt.9 3 A katonaságot lefegyverezték és kihirdették a kapitulációs fel tó teleket. A császáriak Czeldert feleségével és hadsegédével együtt Késmárkra vitték, ahol börtönbe zárták.9 1 8. A Lőcse elvesztését követő időszakban a szabadságharc rohamosan közeledett a bukás felé. A kuruc csapatok visszaszorultak arra a területre, ahonnan 1703-ban elindultak, élelmük nem volt, a pestis ezrével szedte áldozatait. A jobbágyok elkedvetlenedtek ós nem segítették a felkelőket, a nemesek padig vagyonukat féltve tömegesen tértek át a császár hűségére. A kuruc csapatok száma napról-napra csökkent. Ebben a reménytelen, kétségbeejtő helyzetben Rákóczi nem látott más kiutat, mint hogy külföldi segítséggel folytassa a harcot. Az orosz segítség reménye arra ösztönözte, hogy 1711. február 11-én Lengyelországba menjen és közvetlenül tárgyaljon I. Péter cárral. Távozását nem tartotta véglegesnek. Mindössze azt akarta, hogy megbeszélje a cárral a segélynyújtás módozatait. Az orosz segítség azonban nem valósulhatott meg, mert Törökország angol befolyásra megüzente a háborút Oroszországnak és a cár nem tudott kétfelé harcolni egyszerre. Később vereséget szenvedett a törököktől és bár a békét megkötötték, a Porta továbbra is ellenséges álláspontot foglalt el Oroszországgal szemben. Ujabb háborútól lehetett tartani. A cárnak erre kellett készülnie, így nem tudott segítséget nyújtani Rákóczinak. Közben Magyarországon Károlyi Sándor tábornok, aki most Bercsényi ós Rákóczi távollétében a kuruc hadsereg főparancsnoka volt, a fejedelem beleegyezése nélkül 1711. május 1-én megkötötte a császáriakkal a szatmári bókét. A szabadságharc elbukott és az ország ismét Habsburg-uralom alá került. A következő korszakra a Habsburgok gyarmatosító törekvése nyomta rá a bélyegét. 88 Uo. 608—609.1. Hritz, 1. m. 101.1. Feldzüge ... XI. 496. 1. " Uo. 497. 1. Thaly, i. m. Századok, 1872. 614—615.1. és Thilu Kilmin: A „Lőcsei fehér asszony", Századok, 1909. 449. 1., Hajnóczy lein: A „Lőciei fehér asszony" a történelemben. Közi. Szepes vm. múltjából, 1909. jan. 178. 1. Görgey Albert: Toldás a „Lőcsei fehér asszony a történelemben" c. cikkhez, uo. 119. 1. " A késmárki börtön a sztbidsigharc idején nem nyilt míg Ozolder Orbin előtt. A kurucok többször megpróbálták kivlltani, de a csisziriak uiinlinnviszor megtagadták kiadását. Szeptember végén Bécsbe akarták szállítani, de a Zsolna környékén gyülekező kurucok 'ne? akadályozták ebb "ín a rabkísérö németeket, mire azok kénytelenek voltak foglyukkal Kéi-nirkra visszatérni. OSzKK. Thaly gyűjt. Fol. Hung. 1389. fasc. 15. No. 189, 394, 499. O. L. Rákóczi-szabadaságharc lt. II/6 a.
