Századok – 1957
Közlemények - Baksay Zoltán: Czelder Orbán a Rákóczi-szabadságharc brigadérosa 751
CZELDER ORBÁN, A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC BRIGADÉROSA 767 A szatmári béke megkötése után a kuruc hadsereg szétbomlott. Rákóczit-leghűségesebb tisztjei követték Lengyelországba, a kevésbé állhatatosak pedig elfogadták a császári amnesztiát és szerepet vállaltak a közigazgatásban. A katonák egy része hazatért otthonába, mások a lengyel batáron elterülő erdőségekben húzták meg magukat. A Lengyelországba emigrált kurucok szókhelye Jaraszló lett, ahol a bujdosók nyomorúságos körülmények közt éltek.9 2 A szűkös körülmények között élő emigránsok körében egyre nagyobb visszhangot keltettek Wilczek császári követ amnesztiaajánlatai. Számosan elfogadták az amnesztiát, így Rákóczi mellett azokon a tábornokokon kívül, akik nem kértek, vagy nem kaptak kegyelmet, csak a vitézlő rend legállhatatosabb tagjai maradtak.9 3 Amíg Rákóczi Lengyelországban lankadatlanul folytatta diplomáciai tevékenységét a külföldi segítség érdekében, addig Magyarországon befejeződött a nemesség behódolása. A német ós a magyar labanc főurak mohón vetették rá magukat az emigráltaktól elkobzott javakra. Az osztozkodásból a volt kuruc főnemesek sem maradtak ki, mert a bécsi udvar ezeket is meg kívánta nyerni a maga számára. A kis- és közópnemesség egyrészében, amelynek gazdasági helyzete a hosszú háború következtében nagyon megromlott, még élt az ellenállás szelleme, amit csak fokozott a protestánsok üldözése,9 4 de a bécsi udvarnak nem került nagy erőfeszítésébe, hogy gazdasági engedményekkel megnyerje őket a maga számára. Birtokpereiket a javukra döntötték el ós hivatali tisztségekhez juttatták őket. Bécs igyekezette sikerrel járt, mert a kis- ós középnemesség nagyrésze elfogadta az adott helyzetet. Az állami és megyei hivatalokban a szabadságharcban vezető tisztséget betöltő középnemesek egész sorát találjuk, mint ítélőbírót, jogügyi-igazgatót ós kamarai tisztviselőt.9 5 A bécsi udvar nagyhatalmi helyzetének megvédése szempontjából fontos volt, hogy az országban helyreálljon a nyugalom. A fő- ós középnemesség behódolása és az országban uralkodó látszólagos csend láttán már kezdték azt hinni, hogy semmi sem zavarja uralmukat. Ebből a hitből azonban hamarosan kiábrándította őket a parasztság és a Rákóczihoz hű kuruc tisztek országszerte meginduló szervezkedése. Az emigrációban tartózkodó kuruc vezetők, élükön a fejedelemmel, nem szakították meg kapcsolatukat Magyarországgal. Figyelemmel kísérték a magyarországi eseményeket ós tájékozódtak a nép hangulatáról. Híreiket egyrészt a külföldi újságokból, másrészt a Lengyelország déli részén maradt bujdosó kurucoktól szerezték.9 6 Ez a tájékozódási lehetőség azonban nem elégítette ki őket, mert a hírek nem voltak mindig megbízhatók. Bercsényi és több más kuruc főtiszt maga küldött be az országba megbízható embereket. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy tájékoztassák az ország hangulatáról a kuruc vezetőket, vegyék fel a kapcsolatot a volt tisztekkel és igyekezzenek őket megnyerni egy — készülő — új kuruc felkelés számára.9 7 Magyarországon a jobbágyok körében kedvező volt a hangulat a kuruc emigránsok tervei számára. A nép egyszerű fiai nem felejtették el a szabadságharcot ós türelmetlenül várták, hogy a fejedelem ismét visszatérjen az országba. A parasztságon kívül ugyanez az érzés fűtötte a vitézlő rendbe tartozó tisztek ós katonák nagy többségét is.9 8 Ezek közül egyesek felkeresték a kuruc vezetők megbízott embereit és megigórtók nekik, hogy többedmagukkal készek ismét harcolni. Mások Bercsényihez írtak levelet, melyben hasonló nyilatkozatokat tettek.9 9 Bercsényi látva az otthoni kedvező hangulatot, 1711 végén Magyarországba küldte Jávorka Ádám, Pongrácz János, Pelárgus János és Pollereczki Mihály nemeseket,100 hogy szerezzenek biztos híreket, vegyék fel a kapcsolatot a volt kuruc tisztekkel, és országszerte indítsák meg a szervezkedést.10 1 E tisztek mindegyike hűséges híve volt Rákóczinak és nagy tapasztalattal rendelkezett a népi felkelés megszervezésében — így Pongrácz már a szabadságharcot megelőzően is szervezte a Troncsén megyei szegénylegényeket, Jávorka pedig 1709-ben a Felvidéken a császáriak hátában szervezett nagyarányú felkelést.10 2 82 Szalay László: II. Rákóczi Ferenc bujdosása. Pest, 1864. I. 154.1. " O. L. Kanc. Conceptus expeditionum 1714. aug. No. 22. " üo. 1715. aug. No. 82. "Uo. 1714. febr. No. 3. " Knveczi Béla—R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Bpest. 1955. 328—329.1. B7 Thaly Kálmán: Jávorka Ádám ezredes, vázlat a Rákóczi emigráció történetéből. Századok, 1880. 300.1. " OSzKK. Thaly gyűjtemény. Fol. Hung. 1389. fasc. 28. No. 103. 369. Szabolcs vm. lt. Régi oklevelek fasc» 15. No. 11. O. L. Kancl. concept. Exped. 1714. márc. No. 1. és 1714. szept. No. 44. " Thaly, i. m. 300. 1. 100 Pongrácz Jánost Rákóczi 1707. jún. 27-én Onódon nemesítette. Lásd : 0. L. Rákóczi szabadságharc levéltára. II/3-d. Thaly, i. m. 98. 1. 101 O. L. Esterházy Pál nádor iratai. 60. k. 5729. sz.
