Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
748 M. SOMLYAI MAGDA: TURKEVEI SZEGÉXYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BAN — a Turkeve további történetét ismerő olvasóban jogosan felmerülő—kérdésre válaszolnom kell : Hogyan lett Turkeve az ország első szövetkezeti városa? Az okát helyes-e már ott, 1945-ben a földosztásnál keresni, vagy ez attól független fejlődési folyamat? Az összefüggés kétségtelen. A válaszadás azonban nehéz, még akkor is, ha eleve csak a földreformmal kapcsolatos okok keresésére próbálok vállalkozni. A probléma sok összetevője, alig néhány évvel az események után, még ismeretlen. A történetíró legbiztosabb módszerével — elsősorban írott forrásanyag feltárása, elemzése útján dolgozni — még lehetetlen. így legnagyobbrészt csak a szereplő személyekkel folytatott beszélgetésekre lehet támaszkodnunk. A beszélgetések alapján nyert általánosítások viszont feltétlenül magukon viselik az egyoldalúság, a szubjektivitás bélyegét. Turkevén a szövetkezeti mozgalom liamari megindulásának és gyors kibontakozásának gazdasági oka a földhiány és a mezőgazdasági gépek, szerszámok hiánya, ill. rendkívül csekélyr száma volt. Hogy az igaerő, a mezőgazdasági gépek hiányát szövetkezéssel némileg csökkenteni lehet, arra már a földreform végrehajtása során gondoltak a turkevei szegényparasztok és történtek is ilyenirányú kezdeményezések. Ezt bizonyítja a Födigénylő Bizottságnak 1945. július 26-án egy kérdőívre adott válasza. Ez a kérdőív a szegényparasztoknak a szövetkezéssel kapcsolatos véleményét, állásfoglalását kutatta. Az egyik pontra adott válasz szerint „Turkeve m. város földigénylői a nagyobb birtokon levő mezőgazdasági gépeket (vető, arató, traktor stb.) az egy birtokra kihelyezettek családi egyetértésben használják. Ezek igénylésérői és tulajdonba-adásáról eddig még nem volt szó, már kezdetben is az volt a terv, hogy ezeket a gépeket közös használatban hagyjuk . . ." Egy másik válasz tanúsága szerint „...Turkeve m. város Földigényiő Bizottságának véleménye szerint szükséges .lesz, hogy a nagyobb birtokok mezőgazdasági gépei szövetkezeti tulajdonba menjenek át, és azokat a szövetkezeti gazdaságba tömörültek használhassák. — A földigénylők érdekvédelmére alakult szövetkezet máris erősen foglalkozik ezekkel a problémákkal. Turkevén, az adott lehetőségek mellett radikálisan végrehajtott földreform ellenére is, mint láttuk, sokan maradtak föld nélkül. A földnélküliek helyzete viszont közvetlenül a földreform után nehezebb lett, mint azelőtt volt. A munkaalkalom a mezőgazdaságban, éppen a földek felosztásának következtében minimálisra csökkent. De az ország iparának fejlődése sem öl thetett még ezekben, a felszabadulást közvetlenül követő években olyan méreteket, hogy felszívhatta volna a mezőgazdaságban jelentkező munkaerő-felesleget. Mi lett velük? Mielőtt erre válaszolnánk nézzük meg a szerencsésebbeket: a földhöz juttatottakat! Mint láttuk, igaerő nélkül, a termelésre katasztrofálisan rossz időjárás mellett, óriási erőkifejtéssel kellett dolgozniuk. Többségük átmeneti nehézségnek tekintette ezt a helyzetet, s a nehézségek csak fokozták erőkifejtésüket. S azok, akiknek volt erejük, kitartásuk átlábolni a kezdeti nehézségeken, hamarosan ki is törtek az elesett szegényparaszti sorsból. Nem kevesen azonban, talán azért, mert az előbbieknél is nehezebb feltételekkel indultak, vagy talán, mert a földet valami csodaszernek tartották, aminek azonnal hatni kell a szegénység ellen, hamar megfáradtak, reményt veszt ettek lettek és más úton keresték a megoldást. 77 A. L. Szolnok. K. F. B. iratok Turkeve fib. 195/1945.
