Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
TVBKEVEI SZEGÉK TPAR ASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945- 46-BAN 741 volt, függőben lévő vitáik voltak a megyeiekkel. Ezért fordultak a központhoz, illetve személyesen annak elnökéhez, aki osztatlanul bírta a szegényparasztok bizalmát. Mais csak a megbántottság hangján tudnak szólni arról, hogy levelükre senkinek, se személyesen, se írásban, még csak egy szó megjegyzése sem volt. A levél, éppen célja miatt, sűrítve hozza a földosztással járó összes problémákat, nehézségeket. Ugyanakkor jól rávilágít arra, hogy micsoda szívós, körültekintő munkát kellett végezni a bizottságban dolgozó szegényparasztoknak, ha jó eredményt akarlak elérni. „A Földigénylő Bizottság tudatában van annak, hogy a földbirtok Magyarország fennállása óta mindig a hatalom alapja volt, teljes súlyával ráfekszik a földreform-törvény végrehajtására s azon törekszik, hogy minél szélesebb népréteg részesüljön földjuttatásban. Turkeve város Földigénylő bizottságában minden párt képviselve van, sőt megalakulásakor nagyszámmal voltak benne pártonkívüliek is. Jogi tanácsadója nincs, nem is volt, ha volt is csak arra volt jó, hogy a földreform végrehajtásának helyi állapotát kifürkéssze, ennek tudatában fellebbezéseket nagyobb reménnyel terjesszen be. Mintegy három hónapja irodavezetője sincs, a Bizottság teljesen magára van utalva, az ügyvezetést teljesen maga intézi, talán kezdetlegesen, de mindenesetre megbízhatóan, amennyiben módjában áll mindenkor törvény és rendelet szerint jár el. A Földigénylő Bizottság a földreform végrehajtása során az elkobzások ügyében úgy gondolta, hogy ha egy 28 tagú bizottság népellenesnek, vagy háborús bűnösnek nyilvánítja az elkobzást szenvedőt, akkor az alapjául szolgál az elkobzásnak, így csak egyes momentumokat jelölt meg, mivel bizonyos adatok beszerzése nemcsak hosszadalmas volt, hanem a magyar munkásság hamar felejt és nem volt bosszúálló, azt mondja, hogy ő nem személyeskedik, bármilyen sérelem is volt a földbirtokosok részéről, sérelmével nem jött a bizottság elé. Pedig ha a sérelmekkel eljöttek volna, úgy a bizottság munkája sokkal egyszerűbb és könnyebb lett volna. Megjegyezni kívánjuk, hogy mindazok a földbirtokosok, akik ellen a bizottság elkobzási javaslatot tett, 3 kivételével5 9 mind elmenekültek, ezekkel szemben a bizot tság arra az álláspontra helyezkedett, mivel elmenekültek, tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem kívánnak a népi demokráciában élni, vagy pedig féltek attól, hogy az általuk felépített feudalizmusért felelniök kell. ivepellenesnek nyilvánították őket, rá is szolgáltak. Ezek voltak azok, akik az 1934-es aszályos évben már a hatóság előtt megkötött szerződéseket felbontották és az akkor leépített munkabéreket a későbbi bőtermésű években is fenntartották. Továbbá A. .1. Turkevén tartott beszéde közben az iglói bombázást illetőleg az asztalra verve kijelentették, megmutatjuk, hogy tudunk ütni is. Továbbá kijelentették, hogy oda kell menni, ahol olcsón mérik az életet. Tomboló lelkesedéssel ünnepelték 1919 bukását, két munkásvezetőt a románokkal agyonlövettek és örömmel tanúskodtak és esküdtek a többi munkásvezetők perében. Ők voltak azok, akik arra nevelték a gyermekeket, hogy amit apátok elcsinált, ti majd visszaszerzitek. Madrid elestére áldomást ittak, egyebeket nem említve... A Földigénylő Bizottság észrevételei közé tartozik az is, hogy már körülbelül 8 hónap óta az Országos Tanácsnál vannak az összes birtok ügyeink és március 12 óta, illetve a pártok közötti megegyezést követően kaptunk meg 4—5 felmentő 59 A visszemlékezések eltérőek az el nem menekült földbirtokosok számát illetően, de minthogy az események során a harmadik semmiféle vonatkozásban nem szerepel, a számszerű eltérés nem lényeges.
