Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
742 M. SOMLYAI MAGDA: TURKEVEI SZEGÉXYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BAN véghatározatot, de jóváhagyást egyet sem. Azelőtt pedig semmit. Hiába sürgettük személyesen is, írásban is, eredmény eddig nincs. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a földigénylők magatartását a Bizottsággal szemben. A Bizottság annak idején felhívta, nemcsak a földigénylők, hanem a lakosság figyelmét arra, hogy az igénybe vett gazdaságokhoz tartozó minden élő és holt felszerelést elhurcolni, eltulajdonítani, fát kiásni, vagy kivágni továbbá az épületeket rongálni, épületanyagot hurcolni nem szabad. Továbbá az elhurcolt felszereléseket szolgáltassák vissza, hogy leltározni lehessen és más is használhassa. A felszólításoknak nincs eredményük. A Bizottság utasításait nem teljesítik, az épületeket tovább rongálják, az ajtókat, ablakokat kiszedik, az épületanyagot vagy elviszik, A*agy eldugják. A felszereléseket rongálják, ismeretlen tettesek használhatatlanná teszik. A megszabott használati díjat nem fizetik, önkényr eskednek. A Földigénylő Bizottság legnagyobb panasza az, hogy a földhöz juttatottak az elkobzást szenvedők iratait írják alá, több esetben nagy számmal. A Bizottság tudja, hogy vannak szolgalelkű emberek, akiket könnyen meg lehet venni, de azért mégis lehetetlen állapot, amikor közismert reakciós és népnyúzó földbirtokosok felmentő iratait 30—40, sőt 50 személy is aláírja. A Bizottság mindent elkövetett, hogy minél szélesebb rétegben juttathasson földet az arra igényjogosultaknak. Az ilyen ténykedése a földhöz juttatottaknak a bizottság törekvéseit meghiúsítja. A földet azonban követeli mindenki. Nem tudjuk megakadályozni a fairtást sem. Közületek és mindenki az igénybevett gazdaságokban szerzi be faszükségletét és azt látjuk, hogy más gazdaságok fáit nem nagyon veszik igénybe. Egyenesen teljes irtásról beszélhetünk. Amikor a földhöz juttatottak látják, hogy vágják a fájukat ő is vágja, hogy megmentse a maga számára. Azok, akik aztán kapzsi természetűek, nein törődve a következményekkel szekérszámra hordták különösen a tél folyamán. Szálas takarmány tekintetében is körülbelül ez a helyzet. Akinek igája volt az hordta engedély nélkül. A közületek szintén az elhagyott gazdaságokból szerezték be szalmaszükségletüket. Részben engedéllyel, részben engedély nélkül, de vételárról szó sincs. A Bizottság jelentést is tett a fentiek megakadályozására, de a nyomozás holtpontra jutott. A Bizottság minden díjazás nélkül látja el az ügyvitelt, múlt év novembere óta. Ezzel szemben elvárná azt, hogy támogassák. Ez azonban nem történik meg a földhöz juttatottak részéről. Utasítás szerint nem járnak el. Az élő és holt felszerelések felkutatásában nem segédkeznek, sőt a náluk levő felszerelést eltitkolják. Nein őrzik, nem gondozzák kellőképpen. Épületek rombolódnak, kapzsi emberek pedig elhordják. Volt gazdasági megbízottak a volt gazdáknak tartogatják, és ki is szolgáltatják annak dacára, hogy nekik is szükségük van rá. A bizottságot a legkisebb hibáért támadják. Vannak megértő emberek, de az ő munkájuk is hajótörést szenved a mások tudatlanságán és kapzsiságán. Ezekhez párosul természetesen az elkobzást és megváltást szenvedők ténykedése is. A per alatt levő igénybevétel miatt a bizottság nem tud hathatós intézkedést tenni. Az olyan épületeket, amelyek teljesen leomlanak, az anyagát sem használhatja a bizottság. Nem tartja illetékesnek magát arra, hogyr lebontsa, a fent irt körülmények felhasználásának jogerőre emelkedéséig. Ezért sürgős és gyors intézkedést kér a bizottság. Turkeve, 1946. május. Földigénylő Bizottság."6 0 Ez a levél — bár korántsem annak szánták — elvitathatatlanul dokumentálja a bizottság jó munkáját , azt a helyes politikai érzéket, amely képessé 60 A. L. Szolnok. K. F. B. iratok sz. n.
