Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
728 M. SOMLYAI MAGDA tudták függetleníteni magukat a régi összeköttetéseik révén beléjük kapaszkodó földbirtokosoktól, meg attól a szemlélettől, amelyet éppen a velük való kapcsolat, a régi megyei szolgálat alakított ki bennük. így inkább hallgattak merev paragrafusokra, mint a szegényparasztok eleven, de-talán paragrafusokba bele nem férő igazságára, s könnyen helyt adtak a volt tulajdonosok fellebbezésének, s a „szakszerűség", „a pótolhatatlan mintabirtok" könnyen odaítélt címszavának ürügye alatt megpróbálták átmenteni a földet régi tulajdonosaiknak. A turkevei volt bizottsági tagok, személyes tapasztalataik alapján is azt mondják, hogy a Szolnok megyei Tanácsban volt egy-két ember, aki támogatta őket, de az egész Tanács összetétele nem volt jó. Azonban a Szolnok megyei Földbirtokrendező Tanács sem merte csak úgy egyszerűen érvényteleníteni a turkeveiek földosztását. E szándékának más, burkoltabb formában adott kifejezést, amivel megpróbálta húzni-lialasztani a végleges döntés idejét: az elkobzás általa szükséges jóváhagyásához, a népellenességnek, a hazaárulásnak komoly bizonyítékokkal alátámasztott indokolását kérte. A turkevei szegényparasztok azonban ennek álltak elébe ! Bizony a Horthy-korszakban nem sok földbirtokos, nem sok kulák volt, akit a nép e tágabb értelmezése szerint ne illetett volna meg a „hazaáruló", a „népellenes" jelző. A Bizottság újabb szövegezésű elkobzási határozatokat terjesztett hát fel a megyéhez, most már bővebb indokolással. Lássunk egynéhányat: „D. D. ingatlanát a bizottság elkobzás jogcímén kiosztandónak véleményezi. Indokolás : Mint városi főjegyző 1080 ember elhurcolásában nagy része volt, a német tisztekkel összeköttetésben állott és mindig internálással fenyegetődzött. Elmenekült és még máig sem tért vissza."2 5 „L. S. azért, mert számos ember megbotozásának ő volt az okozója. Ártatlanul 60—70 embert nyomorékká és beteggé veretett. Népellenes és a reakciónak erős támasza. Elmenekült."2 6 ,,K. I. . . . Azért mert a régi rendszer erős támasza, mint nyugalmazott főispán és mint a főrendiház tagja háborús bűnös, népellenes magatartásával a munkásság munkabér-letörésében nagy része volt. A munkásaitól a ruhajegyet megvonta. Elmenekült."2 7 „K. J. . . . Mert népellenes volt, amit bizonyít az a tény is, hogy cselédjének gyermeke betegsége folytán nem adott fogatot, hogy orvoshoz vigye. Nem lehet lovat adni, mert rossz út van mondotta és mikor hazahozták a gyermeket, az orvos karjában meghalt. Elmenekült, nem jött haza."2 8 „H. J. . . . Egy egész század német katonát megvendégelt, egy disznót vágatott le nekik, a vacsorát követő mulatság során felparancsolta a munkáslányokat és kiszolgáltatta őket a német katonáknak. A németekkel elmenekült és máig sem tért vissza."2 9 „R. J. . . . Tekin- / tettel a földigénylők nagy számára és mivel a városhoz is közel van és nem is gazdálkodott rajta sohasem, ennélfogva a megváltását kérjük és hozzá turkevei lakos még nem is volt ós már kis is van osztva."3 0 „T. I. . . . személyesen nem gazdálkodott, mindig bérlet útján hasznosította. Egyebekben hivatkozik 25 Uo. sz. n."1 Itt és a továbbiakban „elmenekült, máig sem tért vissza" úgy értendő, hogy elmenekült, majd az országba visszatért, de Turkevére nem, mert vagy félt, vagy nem is élt ott soha. De fellebbezni Budapestről is jól lehetett. 26 Uo. sz. n. 27 Uo. sz. n. 28 Uo. sz. n. 29 Uo. 1944/148/ fib. 1945. 30 Uo. sz. n.