Századok – 1957

Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716

TLKKEVHI SZEUÉXYPAKASZTOK KCZDELMK A FÖLDÉ 11T 1945- (S-BAN 729 a Bizottság arra, hogy a kérdéses ingatlanra, a földigénylők nagy számára való tekintettel, égető szükség van, hogy továbbá az ingatlan az igénylők között kiosztva lett, sőt az igénylők az ingatlannak birtokába és használatába is lettek helyezve."3

1 Még nagyon hosszan lehetne ezekből az írásokból idézni. Benne volt ezekben a néhány soros indokolásokban a szegényparasztoknak az ellenforradalom 25 éve alatt elszenvedett minden keserve, nyomasztó gazdasági, politikai, erkölcsi kiszolgáltatottsága. Aki ezt átérzi, magától értetődőnek találja, hogy a lehető legradikálisabban akartak leszámolni a múlttal, hogy úgy érezték, több joguk van a földhöz azoknál, akik számára a föld csak telekkönyvi betétszámot jelentett, de egyébként nem éltek, nem dolgoztak rajta. Igazságuknak ebben a természetes hitében ki is osztottak minden ilyen földet, hogy majd a földek kiosztott voltát is érvként használhassák fel a föld végleges megszerzésére. A Szolnok Megyei Földbirtokrendező Tanács elfogadta a turkevei szegényparasztok indokait és 1945 augusztusában hozott döntéseivel az ő tulajdonukba adta a vitatott földek nagy többségét. Erről — a következő módon — értesítette a fellebbező tulajdonosokat is. „A Turkevei Földigénylő Bizottság újabb felterjesztésére_ közlöm Önnel, hogy a Megyei Földbirtokrendező Tanács hozzájárult az Ön 110 kh. kiterjedésű ingatlanának elkobzásához a Földigénylő Bizottságnak azon ténymegállapítása alapján, hogy D. D. mint városi főjegyző részese volt 1080 ember elhurcolásának. Német tisztekkel állott összeköttetésben, mindig internálással fenyegetőzött, elmenekült és máig sem tért vissza."3

2 ,,A Megyei Tanács korábbi határozatában foglalt rendelkezések hatályon kívül helyezésével K. J. 80 kh. kiterjedésű ingatlanának elkobzásához a Megyei Tanács hozzájárul népellenes magatartás címén, a Földigénylő Bizottság ama ténymegállapítása alapján, hogy cselédje gyermekének orvoshoz szállításához nem adott kocsit, azzal a kifogással, hogy rossz az út, s ezáltal a gyermek halálát okozta. Elmenekült és mai napig sem tért vissza."3

3

És így tovább. A megyei tanács valamennyi elkobzást kimondó határozata a községi tanács indokait ismétli meg, tehát azokat elégségesnek találta az elkobzás határozattá emeléséhez. A Megyei Tanács nem is tehetett mást, minthogy nekik ítéli a földet, olyan óriási nyomás nehezedett rá a szegényparasztok részéről. Hiszen a turkeveiek nem egyedül akarták azt, hogy így legyen. A hasonló helyzetben levő községek szegényparasztjai szerte az országban hozzájuk hasonlóan cselekedtek. Hogy a Szolnok megyei községek is valóban megyeszerte folytatták ezt a harcot, azt bizonyítja a turkevei földigénylő bizottság elnökének az 1945 szeptember első napjaiban Szolnokon tartott értekezletén hozott határozatokról szóló beszámolója. „Elnök beszámol a szolnoki útjáról ; kiemeli, hogy a határozatok közt egy az, hogy az eddig kimért földet akár jól van, akár nem, nem adjuk vissza. A második az, hogy aki a földjén nem gazdálkodik, el kell tőle venni, a harmadik az, hogy a parasztbirtok 50 hold legyen. Ezeket a határozatokat a megyei gyűlés az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz terjesztette fel."3

4

E határozatokból kitűnik, hogy a földreformnak 31

Uo. sz. n. 32

Uo. 92/126/fib. 1945. 33

Uo. 99/131 /fib. 1945. 34

Uo. sz. n.