Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
724 M. SOMLYAI MAGDA mára nem adhatott felosztható területet. így Turkevén a földreform — a rendelet értelmében — a harmincnyolc, 100—500 kat, holdig terjedő birtok 7801 holdjából nyerhetett csupán juttatható területet. De ha ebből levonjuk azt a harmincnyolcszor 100 holdat, amely a 12. § szerint megilleti ezt a 38 turkevei birtokost (mivel földjük nem haladta meg az ezer holdat) és ha — szűken számolva — a 38 birtokosból még legalább 15-tel mint parasztbirtokossal számolunk, ami további tizenötször 100 hold mentesítését jelentette, akkor Turkevén a rendelet értelmében mindössze 2501 kh. volt a felosztható földterület, Ezzel szemben nézzük meg, mennyien vártak földet Turkevén. Az 1930-as népszámlálás szerint élt a városban 124 napszámos, 306 házicseléd, 69 részes földműves, 312 gazdasági cseléd.1 5 Ők mind jogosan kívánták, hogy a földreform könnyítsen helyzetükön, tegye őket a maguk gazdáivá. De a földreformban részesülni akarók száma még nem is csak ennyi. Hozzájuk tartoztak ugyanolyan joggal 673-an azok, akik a fenti táblázatban mint 1 kh.-nál kisebb területű földön gazdálkodók vannak feltüntetve és az 1—5 kat. hold földdel bírók közül a nagy családosok és az 1—2 holdasok. Ok is természetesen számítottak arra, hogy kis parcelláikat a földreform kiegészíti életképes kisbirtokká. Közelebbi keletű olyan hiteles forrás, amely átfogó képet adna a város nincstelenjeiről, nem áll rendelkezésünkre. Az ott élők állítása és más elszórt adatok alapján azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a nincstelenek, a törpebirtokosok száma 1945-re, az 1930-as válság és a háború következtében, jelentősen szaporodott. Legalábbis erre enged következtetni a város szociális titkárának 1949-ben készített jelentése. Ebben a jelentésben az 1945 előtti társadalmi összetételt elemezve a következő képet adja : a város összlakosságából földmunkás napszámos 41%, gazdasági cseléd 5%, törpebirtokos 14%.16 De a város egykori szegényparasztjainak emlékezete is kevesli az 1930-as népszámlálás adatait a város nincstelenjeiről. Mindenesetre nagyon nagy volt azoknak a száma, akik jogosan tarthattak igényt a földre. Igen-igen kevés lett volna az, ami egynek-egynek jutott volna abból a felosztható 2500 kat. holdból. Mindebből világosan következett : vagy lemondanak a turkevei szegényparasztok a földreformról, vagy megcsinálják, de akkor nem állnak meg a 100, illetve 200 holdas birtokhatárnál. Ez utóbbit választották. Turkevén volt egy-két olyan birtokos, akinek a város határában levő birtoka ugyan nem volt több Í00—500 kat. holdnál, de más községben levő birtokaival együtt a tulajdonában levő föld meghaladta az 1000 holdat is. Tőlük tehát jogosan vették el összes turkevei földjüket. Nincs arra adatunk, hogy ezeknek a turkevei birtokosoknak bármilyen aktív fellépésük lett volna a földreform megvalósítása ellen.1 7 15 Magyar Statisztikai Közlemények 86. k. Az 1930. évi népszámlálás. 183. 1. Bpest. 1933. 16 Bornemissza Ilona: Turkeve, m. város szociográfiája. Kiadatlan kézirat. A kéziratot Turkeve Városi Tanács pénzügyi osztályán használtam. 17 Mint érdekességet mesélik el, hogy egy ilyen grófi birtokosnak a földosztáskor meghagytak 5 holdat „emlékbe" (a volt 2000 helyett). Ezt is azért hagyták meg neki, mert kedvelték a szegényparasztok. Ennek a földbirtokosnak — aki az elbeszélések szerint agglegény és inkább szórakozott tudós volt, mint földbirtokos — az egészhez annyi megjegyzése volt: legalább nem veszekedhetnek utánam az örökösök. Márki Gábor, a volt N. B. elnök közlése.
