Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
TURKEVEI SZEGÉNYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1943—46-BAN 723 riákba eső parasztbirtokosokat — akik maguk is érdekeltek voltak a feudális maradványok felszámolásában, a nagybirtokrendszer megszüntetésében s ezért készek voltak az e célokért harcoló fiatal népi demokráciát politikailag legalább egy jóindulatú semlegességgel kezelni — a földreform ne dobja a földbirtokosok ellenséges táborába. De szükség volt a parasztbirtokok és a 100 holdas úri-birtokok megmaradására gazdasági szempontból is. A háború utáni nehéz élelmezési helyzetben az ország nem nélkülözhette e jól megalapozott gazdaságok termelését, mert azt a kisparaszti gazdaságok termelésével nem lehetett volna azonnal pótolni. A 100—200 holdas birtokok mentesítése a felosztás alól azonban egész • Tiszántúlon nehéz helyzetet teremtett a földreform szempontjából. Tiszántúlon ugyan voltak jelentős nagybirtokok, de a termőföld döntő többségét a szegényparasztok elől mégsem ezek, hanem a 100—300 holdig terjedő nagyparaszti birtokok és a hajdan jelentős, de 1945-re ugyancsak 100—300 k. holdra összezsugorodott úribirtokok foglalták el. Ezért állott elő 1945 tavaszán az a helyzet, hogy a rendeletben lefektetett elvek alapján felosztható nagybirtokok földje nem volt elegendő ahhoz, hogy a szegényparasztoknak akárcsak nagyobbik fele is földhöz jusson. Ahol a szegényparasztok ebbe az állapotba nem törődtek bele, ott rá kellett tenni a kezüket a rendelet által mentesített 100 holdas úri, illetőleg 200 holdas paraszti birtokra is. Ugyanakkor ezek a birtokosok, a rendeletben lefektetett elvek alapján, ha csak a paragrafusokat nézzük, jogosan tiltakoztak a kisajátítás ellen. Ebből a helyzetből, a birtokmegoszlásnak ebből a formájából így természetesen következett, hogy Tiszántúlon a föld elvétele ill. megtartása körül kiéleződött éles harc gyújtópontjába a parasztbirtokosokkal, a kisebb úri birtokosokkal folytatott küzdelem került. Az igazi nagybirtokosok, akik számára a rendelet semmi kibúvót nem hagyott, igyekeztek a maguk harcát az ő hátuk mögül, az ő „sérelmeikre" hivatkozva megvívni. Turkevén ez a Tiszántúlra általában jellemző helyzet igen világos formában mutatkozott meg. A hiba gyökere itt is természetesen a birtokmegoszlásban rejlett. A turkevei birtokok megoszlása a birtokok nagyságcsoportja és területe szerint a következőképpen festett :1 4 össz. 1 kh kisebb 1—5 5—50 50—100 100-500 500-1000 1000—3000 3000h— A birtokok száma A birt okok területe 2.328 31.290 673 232 687 1.714 849 14.235 79 5.368 38 7.801 1 894 1 1.046 E táblázatból kitűnik, hogy Turkevén 2 nagybirtok volt. Ez a két birtok azonban — az 1046 kh.-as és a 894 kh.-as — a város tulajdona volt. A nagyobbikat közlegelőként használták s mint ilyen természetesen nem kerülhetett felosztásra. A 894 kh-as pedig nem volt más mint adó alá nem eső, terméketlen terület: út, vasút, csatorna, árok stb. Mindössze 36 kh. volt használható föld ebből, ami azonban kishaszonbérletbe volt kiadva. Ez a két — a holdak száma után ítélve: nagybirtok — tehát valójában a földreform szá-14 Statisztikai Közlemények 99. k. Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. 170. 1. Bpest. 1936. 13*
