Századok – 1957

Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716

722 M. SOMLYAI MAGDA II A földreform végrehajtásának sok munkát, sok türelmet igénylő munkálatai, á földigénylők nyilvántartása, a földek kimérése, a birtokok felszerelésének gondozása, s a termelés szolgálatába állítása, az igénylők közötti viták elintézése stb. stb. mellett, a turkevei szegényparasztoknak korán szembe kellett nézniök a földreform legnagyobb veszedelmével, a kisajátított földtulajdonosoknak földjük megtartásáért, illetőleg visszaszerzéséért folytatott törekvéseivel is. Az így kialakult küzdelem a földreform végrehajtásának országos méretekben is legnehezebb problémája volt. A szétparcellázás, az azonnali megművelés sem volt kis feladat, ott is viaskodni kellett hozzánemértéssel, kapzsisággal, szegénységgel, de ez a szegényparasztok belső ügye volt: a sikertelenség csak átmeneti veszteséget okozhatott számukra, de nem jóvátehetetlen hibát. A földek visszakövetelése azonban egy kívülről jövő hatalmas áradat volt, mely, ha nem vigyáznak, ha nem jól harcolnak, elsöpörhette volna magát az egész földreformot is. Ehhez a harchoz sok fegyelemre, szívósságra, politikai éleslátásra volt szüksége a szegényparasztoknak. A turkeveiek vajon rendelkeztek-e vele? Az események tanúsága szerint ki igen, ki nem, s ez természetes is. Akiket maguk közül vezetőknek választottak, azok szerencsére igen, bizonyára azért is esett rájuk a választás, mert megérezték bennük a többiek, hogy ők azok, akiknek helyén van az eszük és a szívük. Országosan az a jellemző, hogy a földreform végrehajtásának kezdetén a földbirtokosok ellenállása csak igen-igen burkolt formában jelentkezett és csak 1945 őszére bontakozott ki. kezdett élesen támadni. A földbirtokosok nagy többsége ugyanis elmenekült, az a néhány, aki itthonmaradt elszigeteltségben érezte magát és sokkal jobban félt a szovjet katonáktól, a szegényparasztság harciasságától, hogysem komolyabb ellenállási akcióba mert volna kezdeni. Itt meg kell állni egy rövid időre, addig, míg nem tisztázzuk, hogy Turkevén kik voltak azok, akik akadályozni igyekeztek a földreform végrehajtását. A földreformról szóló rendelet a következőképpen szabta meg azt, hogy mely földek vehetők el és oszthatók szét: 4. § Teljes egészében és nagyságra való tekintet nélkül el kell kobozni a hazaárulók, a nyilas, nemzeti szocialista és egyéb fasiszta vezetők, a Volksbund-tagok, a háborús és a népellenes bűnösök földbirtokait. 10. § Földhöz jut tatás céljára megváltás ellenében igénybe kell venni a 100 kat. holdon felüli. . . birtokokat. 11. § Teljes egészében igénybe kell venni az 1000 kat. holdat meghaladó minden mezőgazdasági földbirtokot. 12. § A 100—1000 kat. holdig terjedő mezőgazdasági földbirtoknál . . . 100 kat. hold mezőgazdasági ingatlan mentes a megváltás alól. 14. § 200 kat. hold kiterjedésig mentesül az igénybevétel alól annak a földműves családból származó birtokosnak az ingatlana, akinek a mezőgazdasági termelés az élethivatása.1

3 A rendeletnek azt az intézkedését, hogy a 100 holdas úri-, illetve a 200 kat. holdas parasztbirtokok megmaradjanak, fontos szempontok indokolták. A paraszti birtokok 200 holdas határát mindenekelőtt az, hogy az e kategó-13

600/1945 M. E. sz. rendelet. Magyar Közlöny 1945. máre. 18.