Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
TÜRKEVEI S/.Kl í £NYP A KASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945-46-BA X 719 Március végére, dobolás és falragaszok útján már mindenki tudta Turkevén, hogy a Földigénylő Bizottság megkezdte munkáját s nála lehet jelentkeznie annak, aki földet akar. Senki ne higgye azonban, hogy erre azonnal ádáz tülekedés indult meg. A földreform lehetőségének tudata először gonddal, tépelődéssel s alig-alig éledező reménnyel teli napokat jelentett a turkevei szegényparasztoknak. Előbb százszor is meg kellett hányniukvetniük azt, hogy jelentkezzenek-e a földért ? Nem mintha nem akartak volna földet a turkevei nincstelenek. Nem ! Ennek az óvatos, tépelődő húzodozásnak az oka nagyon is érthető félelem volt : Turkevén 1920-ban az ellenforradalmi rendszer, válaszul a szegényparasztoknak a Tanácsköztársaság alatt tanúsított forradalmi magatartására, igen erős megtorlást alkalmazott. Több százra tehető azoknak a száma, akiket megbotoztak, nem keveset csuktak börtönbe és, a Horthy-rendszer fennállásának egész ideje alatt, nagyon sokan a 19-esek közül csak igen hátrányos feltételek között juthattak munkaalkalomhoz. S az ellenforradalmi rendszer 25 éve alatt szerzett tapasztalatok csak a legfrissebbek voltak, ezekhez nyomasztó súllyal járult hozzá az az ősöktől örökölt, immár történelmivé lett tapasztalat, hogy ahányszor a szegény ember „lázadni" mert, csak rosszabb sorsra jutott. Nem csoda így, ha 1945 tavaszán nem mertek hinni egyszerre a szabadságban, az emberibb élet lehetőségében. Mindig akadnak azonban bátrabb emberek, akik megnyitják a sort f ezek jelentkezésével Turkevén is kezdetét vehette a földek felosztása. 1945. március 21-én osztottak először földet Turkevén. Összedobolták az igénylőket a Városháza elé, akik hozták magukkal a kimérendő földek megjelöléséhez szükséges cövekeket, A Városháza elől aztán több csoport ba verődve indultak a földekre. A Bizottság két-két tagja egy-egy csapat földigénylővel járta a határt, s mérték a földet. Csak úgy a saját tudásuk szerint öllel, szalaggal, minden műszaki segítség nélkül. Látva, hogy mások hogyan örvendeznek a kapott földnek, a félénkebbek is nekibátorodtak és ment a jelentkezés, az osztás egyre gyorsuló ütemben. Elmesélik, hogy az első osztási napon szovjet katona jelent meg a Bizottság előtt s nyomatékosan felszólította annak tagjait , hogy három nap alatt ki legyr en osztva a föld, mert ha nem ,, . . . s a katona verte a puskatust a földhöz".4 A bizottsági tagok — mi tagadás benne — bizony megijedtek az erős hangtól, de ami a feladatot illeti, azzal nagyonis egyetértettek. Minden bizonnyal nem is az ő serkentésükre volt ez a „szovjet beavatkozás", hanem annak dokumentálására, hogy a Szovjet Hadsereg a legteljesebb mértékben egyetért a földeknek szegényparaszti kézre juttatásával — hiszen ők hozták el ennek a lehetőségét — s védelemben és támogatásban részesíti a földosztást. Ezt a szegényparasztok jól meg is értették. Panaszolják ugyan, hogy a siettet és egyik oka volt, hogy később módosítaniuk kellett a kiosztást. A Szovjet Hadsereg Turkevén tartózkodó tisztjei, katonái azonban jól tudták, hogy miért sürgetik a földek azonnali kimérését: a gyors kiosztással járó hibákat ki lehetett javítani később is, nyáron meg ősszel, de ha elmarad a földek szétparcellázása, akkor elmaradt volna a tavaszi vetés is, s már 1944 őszén sem igen vetettek. De túl a termelési érdekeken sürgette a földek szétosztását a politikai helyzet is: a földek felosztásával meg kellett előzni a belső reakció — előbb vagy utóbb várható — magáratalálását. Három nap alatt ugyan nem tudták elvégezni az összes földek kiosztását a turkeveiek, pedig volt úgy, hogy éjjel is mérték, de április 5-én a földosztás 4 Farkas Bálint volt F. B. tag közlése.
