Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
720 M. SOMLYAI MAGDA állásáról adott jelentésük szerint már 865 kh.5 területet parcelláztak fel, április 20-án pedig már egész komoly eredményről adhatott számot a Bizottság. „Összes földigénylők száma eddig 860, ebből 431 igénylő lett kielégítve 3959 kat. hold földön. 426 igénylő még nem kapott földet ós rendelkezésre áll 2406 kat. hold föld."6 Mindez egy hónappal a rendelet megjelenése után ! Ezekután április 27-én a Bizottság, addig szerzett tapasztalatai alapján, megállapítja egy-egy juttatható földterület mennyiségét. „Előnyben részesítendők (ellenállók, demokratikus hadseregben szolgálók) 10 kat. holdat, 2 és 1 családosoknak, gyermekteleneknek, családfenntartó nőtleneknek 8—5 kat. holdat, nőtleneknek és magánosoknak 5—3 kat. holdat szavaz meg a Bizottság."7 A juttatások maximálása azért vált szükségessé, mert már világosan látszott, hogy az első hetekben jelentkezettek viszonylag alacsony száma rohamosan szaporodik, s a kezdetben osztott 9 kat. holdas átlagot nem tarthatják. Hogy ez mennyire így volt, mutatja az is, hogy 3 nappal később, április 30-án, már nem kisebb problémáról tárgyalt a Bizottság, mint arról, hogy Turlcevén a felosztható földek mennyisége nem elegendő a nincstelenek iogos igényeinek kielégítésére. Ez Tiszántúl sok-sok községében volt probléma. Sok volt az agrárproletár, a törpebirtokos és aránylag kevés a nagybirtok, szemben a Dunántúllal, ahol a nagybirtok túltengése miatt több föld kerülhetett felosztásra, több annál, mint amennyi az ott élő szegényparasztok kielégítésére — a rende" letben megadott kereteken belül — szükséges volt. A kormány előre látta ezt a helyzetet és ezért már a rendeletben kimondotta : „Azokat az igényjogosultakat, akik lakóhelyükön földhöz nem jutottak, az ország más részén, lehetőleg csoportosan kell földhöz juttatni."8 Áttelepülésre azonban igen kevesen szánták rá magukat. Ragaszkodtak a megszokott röghöz, különösen a földreform kezdetén, amikor még csak a földhöz jutás lehetőségót látták, s azt még nem láthatták, hogy egyes vidékeken a kevés felosztható föld ezt mennyire megnehezíti, sőt egyesek számára lehetetlenné is teszi. Turkevén is 1945 áprilisában 80 megkérdezett földigénylő közül mindössze 7 vállalkozott önkéntes áttelepülésre.9 Ezért keresett, kutatott olyan megoldások ut án a turkevei Földigénylő Bizottság, amelyekkel enyhíteni lehetne a földhiányon, telepítés nélkül is. így született meg az a nagyon figyelemre méltó javaslatuk, amelyet a Szolnok megyei Földbirtokrendező Tanácshoz küldtek el. Erről a javaslatról — egy kis kitérővel — érdemes részletesebben szólanunk. „Turkeve megyei város Földigénylő Bizottsága — így szól a javaslat — a földigénylők és az igénybe vehető földterület összeírása után arra a megállapításra jutott, hogy az igénybe vehető föld mennyisége, területe nem fedezi az igényelt földmennyiséget, de legalábbis a rendelet értelmében, életképes kisbirtok — nem juttatható minden igénylőnek. A földigénylő bizottság teljes egészében magáévá teszi a rendelet azon szellemét, mely az életképességet hangsúlyozza, de miután erre elegendő terület nem áll rendelkezésre, a művelési ág megváltoztatásával tartja a kórdóst megoldhatónak. Miután pedig a földigénylő bizottság javaslata csak a most folyó földméréssel szorosan és egyidejűleg vihető keresztül, az alanti tervezetet nyújt ja 6 Á. L. Szolnok. Alispáni iratok. 4557/1945. 6 Á. L. Szolnok. K. F. B. iratok Turkeve. sz. n. ' Uo. sz. n. 8 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945 M. E. sz. rendelete 32. §. „Magyar Közlöny" 1945. márc. 18. 9 A. L. Szolnok K. F. B. iratok Turkeve. sz. n.
