Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
66 MÁLYTJSZ ELEMÉR „iudex electus" elnevezés. Az első pillanatban úgy tűnik fel, mintha a névszerint felsorolt négy nemes azonos volna a szolgabírákkal.81 Az a tény azonban, hogy az oklevélen nyolc gyűrűs pecsét nyomai láthatók, kétségtelenné teszi, hogy a „választott bírákat" a nemesek a szolgabírák mellett, sőt azok elé helyezve szerepeltették.8 2 Valamennyien jómódú, több faluban birtokos somogyi családokból származtak s valamennyien alispánjai lettek megyéjüknek : Laki Thuz Péter és Perneszi Pál 1446-ban,8 3 Berekfalvi Zopa Péter, aki 1448-ban kaposújvári várnagy,8 4 a rákövetkező évben,8 5 Fajszi Miklós 1453-ban.8 6 Sőt Perneszi 1455-ben alnádor volt.8 7 Laki és Berekfalvi nevével azl444-i budai országgyűlés decretumának megerősítő záradókában is találkŐ-zunk, ahol a tanácskozás résztvevői megfogadták, hogy a hozott határozatokat megtartják és másokkal is megtartatják.8 8 Ennek az április 18-i decretumnak 10. cikke a következőket rendeli el: Minden megyében a communitas válasszon a megyei nemesek közül négy derék embert az ispán és a szolgabírák mellé ; ezek feladata az ispánnal, a szolgabírákkal és a communitas-szal együtt a panaszosoknak igazságot szolgáltatni s döntéseikről okleveleket kiállítani. A törvénycikk fogalmazása szerint a négy választott nemes nem kiegészíti a megyei hatóságot, hanem ők a tulajdonképpeni bírák. Feladatkörük is megállapítható az articulus befejező szavaiból, amelyek afelől intézkednek, hogy kik ítélkeznek, ha a választott bírák egyike követ el hatalmaskodást. Az ispán, a szolgabírák és a communitas vonják őket felelősségre — olvassuk — az actus potentiarii felől, amiből kétségtelenül következik, hogy a hatalmaskodási < esetek elbírálása, következésképpen az önkónykedések megfékezése volt az új i megyei intézmény hivatása.8 9 A fejlemények dátumszerinti ismertetése világossá teszi, hogy helyi kezdeményezést, amely azonban már kiállotta a próbát, ismertetett meg két követ az országgyűlésen megjelent nemesekkel s miután ezek jónak, célra- < vezetőnek találták a javaslatot, elrendelték a „választott bírák" intézményének általános meghonosítását. Az országgyűlés végzése nem maradt írott szó. Zala megyében igazolhatóan megvalósult a decretum rendelkezése. Itt azonban iuratus volt a nevük. 1444. július 16-án három, szeptember 81 A kiadó így is fogía fel; az oklevél élén álló regesztát ezért fogalmazta meg eképpen : Somogy vármegye szolgabírói főispánjaikkal egyetértve stb. 82 Ugyanők egy másik, 1444. márc. 2-i oklevelüket így kezdik : Nos Petrus Thwz de Laak, Paulus de Pernez, Nicolaus de í fayz et Petrus Zopa de Berekffalu iudices ordinarii et iudices nobilium comitatus Symigiensis. Ez az oklevél csak egy, azonban a szokásos gyűrűsrél nagyobb pecséttel van megerősítve (Dl. 101.741.), amivel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a megyék kezül Somogy volt az első, amely — 1498-ban — királyi címeradományban részesült. (Turul 1Í06. 24. 1.-—Magyarország vármegyéi és városai. Somogy véimrgye. [Szerk. Csánki D.] Budapest, 373. 1.) 83 Körmöcbánya város lt. Fons 51. fasc. 2. nr. 79. 84 Hajnal I.: Kivonatok Hunyadi János kormányzói okleveleiből. Levéltári Közlemények. 1S23. 112. 1. 85 Dl. 14:301. 86 Cfánki, II. k. 670. 1. 87 Zichy okmt. IX. k.. 512. 1. Perneszit 1439-ben Albert címeradományban részesítette. (Fejér O.: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I—XI. k. Buda, 1829—1844. [A továbbiakban: Fejér] XI. k. 268. 1.) V. ö. Csánki, II. k. 699., 706., 601. 1. 88 Kovachich: Sylloge I. k. 93. 1. 89 Az 1447-i országgvűlésen is Zopa és Fajszi voltak megyéjük követei. (Turul 1902. 156.1.)
