Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAGYAR HEN DI ÍLI.AM HTJNYA Dl KORÁBAN 67 24-én két, december 3-án pedig négy iuratus, valamint a szolgabírák állítottak ki okleveleket.9 0 Somogy megye kezdeményezését, ugyanígy annak országgyűlési határozattá válását a nemesség oly spontán elhatározásának tekinthetjük, amely ben Hunyadinak nem volt része. Mivel a Dunántúlon nem rendelkezett birtokokkal, közvetlenül nem is befolyásolhatta az ottani megyéket, 1444-ben pedig az országgyűlésen még csak egyike a báróknak, s a nemességgel nincs szorosabb kapcsolata. Mint a későbbi fejleményekből következtethető, helyeselte a megyei nemesség törekvését, hogy még saját szolgabíráinak háttérbe szorulásának az árán is igyekezzék - kikapcsolni az ispánokat és az alispánokat, kormányzóvá választása után azonban első feladatának inkább a megyéket hozzá, mint a központi hatalom képviselőjéhez fűző szálaknak az erősítését tekintette. Mivel megye és kormányzó együttműködésének biztosításához az 1435-i decretumnak az a pontja, amely a proclamata congregatio módjára tartani szokott közgyűlésről szólt, megfelelő alapul szolgált, valamiféle új intézkedésre nem is volt szükség. A kormányzó az egyes fölmerülő ügyekben a megyékhez intézett utasításainak sorozatával a közrend fenntartása érdekében szinte folyamatosan tehetett intézkedéseket, végrehajtásukat a nemességre bízva. A régi forma alatt azonban új tartalom rejtőzött: a korábbi megyei hatóság helyébe a nemesség egyeteme lépett. A megye universitas-ának előtérbe kerülése Hunyadi kormányzósága alatt s ugyanakkor az 1444-i decretum probus homo-inak letűnése tudatos elhatározásának látszik. Mintha Hunyadi arra gondolt volna, hogy a megyei választott bírák számának megkétszerezése még nem növeli meg a nemesség hatalmát, befolyást pedig ez csak tömegével tud magának biztosítani. Akkor, ha a közgyűléseken megjelenik. Valóban, Hunyadi nem is csalódott. Az universitas Máramaros megyében végrehajtotta rendelkezését, amely hatalmaskodás megtorlását tette feladatává,9 1 Zala megyében pedig feljogosítottnak érezte magát, hogy hatalmaskodót saját hatáskörében megbüntessen.9 2 A kormányzó és a megyék együttműködéséhez az 1447-i decretum eléggé vérmes reményeket fűzött. Ügy gondolta, hogy a megyék nemessége — legalább bizonyos esetekben — a bárókat is fékentarthatja. A decretum9 3 tartózkodó óvatossággal nem gonosztevő, hanem gonosztevőket rejtegető, ilyeneket váraikban maguknál tartó bárókról szól, mintha csak ezek uraik tudta nélkül és akarata ellenére folytatnák üzelmeiket. A nemesség jogosult ezeket a közgyűlésen megbélyegezni, az esetet az ispán és a szolgabírák pecsétje alatt a kormányzónak jelenteni, aki azután köteles az illető báró birtokait lefoglalni. Az elvi rendelkezés életképesnek bizonyult. Egyrészt a következő, még 1447 őszén tartott országgyűlés tovább részletezte a teendőket, elrendelve, hogy a gonosztevőket a megyei hatóságnak meg kell 90 Dl. 92.971, 92.978, 92.979. és 93.256. Valamennyiben a formula: iurati et iudices nobilium comitatus Zaladiensis. V. ö. Holub, i.m. 159. 1., ő azonban, a választott bírákat az esküdtekkel, assessorokkal azonosítja. 91 Mihályi: Máramaros 363. 1. 92 Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerkesztik Nagy /., Véghely D. és Nagy Gy. I—II. k. Budapest, 1886—18E0. (A továbbiakban: Zala vm. okit.) II. k. 534. 1. „Facta potentiaria de novo patrata iuxta generale novum decretum simpliciter non debeant pertransire", mondják 1447-ben az alispánok és a szolgabírák s ezért ,,de sano consilio universitatis nobilium" intézkednek. Bizonytalan, bogy a hivatkozás melyik deoretumra vonatkozik. 83 7. art. (Kovachich: Sylloge I. k. 118. 1.) 5*
