Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK KS SZEGÉNYPAHASZTOK KÖZÖS HARCAI 11105 -1907-BEN 685 sztrájktanyául. A sztrájkolok erejét kezdetben lebecsülő rendőrség nem engedélyezte a sztrájktanyát. Másnap a munkások vezetői újból kérik a vásártér sztrájktanyául való átengedését, mert már 3000 a sztrájkolok száma és a szakegylet helyiségébe nem férnek. A rendőrség válaszul letartóztatja a sztrájkolok egész vezetőségét. A megfélemlítés azonban nem sikerül. ,,A sztrájkolok a községháza elé vonultak — írja az esetről a Narodni Glasz — és azt kiabálták : Engedjétek ki elvtársainkat, vagy minket is csukjatok le! . . . A csendőrség felszólította a munkásokat, hogy menjenek haza, vagy lőni fog, de elvtársainkfeleségei azt felelték : Lőjjetek először ránk és gyermekeinkre, mert máielegünk van az ilyen életből!" A rendőrség a munkások ezreinek határozott fellépésére kénytelen volt szabadonbocsátani a bebörtönzötteket, akik mindössze fél órát töltöttek a fogdában. A rendőrség engedékenységére kétségkívül az is kihatott, hogy május 22-én az ipari munkás szakszervezetek kivétel nélkül szolidaritás-sztrájkba kezdtek a mezőgazdasági munkások követeléseinek támogatására, Nem csekély hatása lehetett a rendőrség magatartására a május 21-én kitört hatalmas temesvári általános sztrájknak . Az ipari és mezőgazdasági munkások együttes fellépésére a hatóságok közös sztrájktanyául átengedik a vásárteret, ahova május 23-án 3380 sztrájkoló vonul ki, ebből 2370 mezőgazdasági munkás, míg a sztrájkoló ipari munkások száma kb. ezer. A sztrájkban azonban nemcsak az ipari és mezőgazdasági munkások harci szövetségének nagyszerű példáját láthatjuk. A kisbirtokos parasztok, sőt kisiparosok is szolidaritást vállaltak asztrájkolókkal, anyagilag — élelemmel — is segítették őket. Sok üzletet bezártak a sztrájkolókkal való szolidaritás jeléül, más üzleteket pedig a napszámosasszonyok felszólítására zártak be a kereskedők. A gulyások, csikósok kezdték a mezőkről behajtani a gulyákat, méneseket, s csak a rendőrség és • csendőrség fenyegető fellépésével tudta őket arra kényszeríteni, hogy újból kihajtsanak. A mezőgazdasági munkások sztrájkja általános sztrájkká fejlődött, amelyben együttes erővel, testvéri összefogásban vett részt a város különböző nemzetiségű, mintegy 5—6000 szerb, magyar, német dolgozója. Látva a harcoló dolgozók ilyen széles összefogását, a hatóságok megfélemlítésükre nagy erőket vontak össze. Összesen 6 század gyalogságot, másfél század lovasságot és 160 csendőrt összpontosítottak a városban. Mindez azonban nem használt, s a sztrájkolok egységes ereje tárgyalásokra kényszerítette a munkaadókat. Május 23-án kezdődtek meg a tárgyalások a polgármester vezetésével. A munkásokat 15 sztrájkoló képviselte, míg a birtokosok korlátlan számban vettek részt a tárgyalásokon. A birtokosok arra számítottak, hogy a keresetnélküliség majd megtöri a sztrájkolok ellenállását, de csalódniok kellett. Május 29-én, amikor egy heti tárgyalás után nem sikerült leszerelniük a munkásokat, a birtokosok megszakították a tárgyalásokat. A nagybirtokosok és gazdagparasztok már belementek volna abba, hogy egyharmados kukoricarészt adjanak, de nem akarták a részt hazaszállítani és követelték azt is, hogy a kukoricaszerződéssel egyidőben kössenek aratási szerződést. A dolgozó parasztok azonban ragaszködtak ahhoz, hogy 1 /3 részüket szállítsák haza és nem voltak hajlandók azonnal aratási szerződést kötni. Az volt az álláspontjuk, hogy ai aratásra csak akkor szerződnek majd, ha látják, milyen a gabona. t
