Századok – 1957

Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654

686 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ A birtokosok fenyegetőzésére, hogy kizárják az aratásból a munkásokat és gépekkel aratnak le, a sztrájkolok azonnal intézkedtek, hogy megakadályozzák az aratógépek használatát. Éjnek idején a gabonatáblákban többezer holdon karókat vertek le. A tárgyalások meghiúsulása után a hatóságok — óvatosan bár — újból erőszakhoz folyamodtak. Céljuk az volt, hogy megbontsák a sztrájkolok szervezett egységét és egyenként kényszerítsék őket behódolásra. Május 30-án a polgármester kihirdette a belügyminiszter 53428/906 sz. rendelete alapján a szakegyletek felfüggesztését, s miután a sztrájktanya feloszlatására irányuló kísérlet meghiúsult, elrendelte annak decentralizálását. Május 31-én külön sztrájktanyát jelöltek ki a mezőgazdasági munkások, külön a malommunkások, külön az építő és egyéb munkások számára. A sztrájkolok azonban ezek után sem adták fel a harcot. Sőt, meg tudták akadályozni azt is, hogy a birtokosok sztrájktörőket alkalmazzanak. A sztrájk hatalmas erejére és erkölcsi hatására mutat, hogy amikor a sztrájkolok a határban dolgozó sztrájktörőket igyekeztek a munka abbahagyására bírni, hiába volt a sokszáz összpontosított „rendfenntartó" katona és csendőr, a hatóság nem tudott közbelépni, mert — a rendőrségi jelentés szerint — „sem a megfenyegetett munkások, sem a munkaadók a tetteseket nem nevezték meg". Végül a sztrájk harmadik hetében a birtokosok feladták a harcot. Ahogy a Narodni Glasz írja : „Elhívták a békítőbizottságot és azt mondták nekik : »Emberek, ami volt, volt. Menjetek kapáljátok a kukoricát harmadából, mi haza is szállítjuk, csak már mentsétek ki a fű közül.« — A munkások ekkor aláírták a szerződést, amelyen a követeléseik voltak. Ezután az összes munkás összegyűlt, elénekelték a »Marseillaiset« és megfogadták, hogy egyikük sem lépi át a szerződésben megállapított határt." A felfüggesztett szakegyletek vezetői június 7-én jelentették be hivatalosan, hogy a sztrájk végetért. A szegényparasztok és ipari munkások harci szövetsége teljes győzelmet aratott. A nagykikindai általános sztrájk győzelmének igen nagy volt a jelentősége és hatása a vajdasági munkások további sztrájkharcára. Tudatosította a dolgozókban, hogy a birtokosok és tőkések ereje az állam fegyveres erőinek bevetésével együtt is gyengébb, mint az ipari munkások és szegényparasztok egyesített ereje. Ennek a sztrájknak kétségtelenül igen nagy szerepe volt abban, hogy a Vajdaságban 1906-ban az aratási sztrájkok tömegméreteket értek el, s hogy a szegényparasztok határozott fellépésükkel jelentős béremeléshez jutottak. A nagykikindai sztrájk közvetlen hatására még május végén rövid, de igen heves mezőgazdasági sztrájk zajlott le a nagykikindai járásban levő Bocsáron. A sztrájk itt is a részesművelés feltételei miatt robbant ki. A sztrájkolok elkergették a vidékről odahívott sztrájktörőket. A hatóság erélyes intézkedésekkel válaszolt: 30 csendőrt, 1 század katonaságot összpontosított a faluba, feloszlatta a helyi földmunkás szövetséget. A mozgalom vezetőit összesen 400 korona pénz- és 30 nap börtönbüntetéssel sújtották. Mindemellett a birtokosok kénytelenek voltak engedményeket tenni.5

4 A kikindai sztrájk közvetlen hatásának lehet tekinteni a június elején Dettán kirobbant általános sztrájkot is. Itt az „összes földmunkások, gazda-64

A magyarországi szocialisztikus . . . 1906. 930. 1.