Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 65 A legelső Tépesa királyi engedély kieszközlése és elnyerése volt, hogy a megye szembefordulhat a hatalmaskodó bárókkal, még ha azok az uralkodó párthívei közé is tartoznak. Szabolcs megye nemessége két hónappal I. Ulászló megválasztása után (1440 május közepén) külön követe útján terjesztette elő panaszát, hogy károkat, jogtalanságokat, fosztogatásokat, elnyomást szenved s kérte ugyanakkor az engedélyt, hogy védekezhessék. A fiatal király, tanácsában megtárgyalva az ügyet, elhárította magától a gyanút, mintha a kártevők az ő szándékai szerint járnának el — éppen ez a megjegyzése árulja el, hogy nem ellenfele, Erzsébet párthíveire panaszkodtak a szabolcsiak —, megígérte, hogy a béke helyreállítása érdekében minden tőle telhetőt meg fog tenni, egyszersmind megadta a felhatalmazást, hogy a megye nemesei és birtokosai teljes elszántsággal és erejükkel felléphessenek a még oly magas állapotúakkal szemben is, ily módon védve javaikat és a hazát.7 7 Az önérdeknek és önbizalomnak azonban meg keJett keresnie a formát, amelynek keretei közt az ellenállás a siker reményével megszervezhető. Nem ment könnyen, annak jeléül, hogy a hatalom valóban a főurak kezében van. A király a nagybirtokosoknak valósággal foglya, ezek ellen az országgyűlés még fenyegető határozatokat sem tud hozni, a végrehajtásról nem is szólva. Mily erőtlenül cseng az 1442-i hatvani országgyűlés végzése : A zavaros időkben elfoglalt birtokokat vissza kell adni, mindenki tartózkodjék új foglalásoktól és hatalmaskodások elkövetésétől, a kárt szenvedett félnek pedig illő , elégtétel jár.7 8 Az a királyi utasítás, amely a decretumnak az emlékét fenntarv totta, megyéhez szól, de ennek semmivel sem juttat nagyobb önállóságot, mint az 1435-i törvény. Mint ott, itt is az uralkodó adja az ad hoc felhatalmazást s a megye csak végrehajtja a parancsot. Arra, hogy a megye merjen kezdeményezni s hogy kísérletének új formák , teremtésével biztosítson eredményt, Somogy megye tette meg az elhatározó lépést. 1444. január 13-án — mint a későbbiekből kiderül, a napi keletet érdemes megjegyeznünk — Laki Thuz Péter, Berekfalvi Zopa Péter, Perneszi Pál, Pajszi Miklós választott bírák és Somogy megye szolgabírái a következőkről számoltak be : A megye valamennyi mágnásának, előkelőjének és nemesének részvételével már korábban kötelezték Szerdahelyi Derset, hogy Istvándi Garázda Balázsnak fizessen 1800 aranyforintot. ítéletükhöz a király s a prelátusok és bárók annakidején, amidőn a megyén átvonultak, örökérvényűleg hozzájárultak, azt megerősítették. Istvándi kérésére, hogy döntésüknek szerezzenek érvényt s mert a hatalmaskodásokat meg kell büntetni, ispánjaikkal ós kapitányaikkal, névszerint Marczali Jánossal és Istvánnal, valamint a megye más nemeseivel január 8-án hat faluban lefoglalták Szerdahelyi birtokrészeit s azokat az 1800 aranyforint fejében Istvándinak átadták.7 9 Az ítéletlevél több szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt tanúsítja, hogy a megye nem száz forint értékhatárig terjedőnek tekintette illetékességét,8 0 hatalmaskodási ügyek elbírálására pedig feljogosítottnak érezte magát, másrészt azt mutatja, hogy a nemesség keveset törődött ispánjaival s ezeket szinte csak ítéletének végrehajtóiul használta fel. Még meglepőbb a i 77 Ez a patria-kifejezés a köznemességnek azt a meggyőződését tükrözi,hogyahaza érdekét szolgálja, amidőn önmagáról gondoskodik. 78 Mihályi : Máramaros 317. 1. 79 Károlyi okit. II. k. 235. 1. 80 Hajnik I.: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Budapest, 1899. 83. 1., Holub, i. m. 209. sköv. 1. 5 Századok
