Századok – 1957

Tanulmányok - Molnár Erik: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1

2 MOLNÁR ERIK A munkásmozgalom a vezető tőkés országokban elerőtlenedett, nem tudott erélyesen szembeszállani a kapitalizmus fékevesztett erőivel. Azok. akik a munkásmozgalmat a nyugati országokban vezették, nem is akartak harcolni a kapitalizmussal. A munkásosztály irányító, felső rétege maga is elpolgáriasodott, haszonélvezője lett a gyarmati kizsákmányolásnak. Ezekben az országokban a marxista elmélet is lehanyatlott. A fejlődés új tényeket vetett fel, amelyek magyarázatot kívántak. A feladat ez lett volna : összhangba hozni az elméletet az új tényekkel, még ha el is kell vetni a régi tételek egyik-másikának megszokott értelmét. E helyett az egyik szárny, a revizionisták, az új tények kedvéért megtagadták az egész marxista elméletet. A másik szárny, az ortodoxnak nevezett dogmatikusok, a régi tételek megszokott értelme kedvéért tagadásba vették az új tényeket. A hivatalos mozgalomból kiábrándult, de harcolni akaró munkások pedig tömegesen csatlakoztak a szindikalizmushoz, amely feltámasztotta az anarchisták primitív gondolatait. De közben Európa keletén, Oroszországban rengeni kezdett a föld. Ebben az elmaradott országban az antifeudális paraszforradalom olyan időben került napirendre, amikor a kapitalizmussal szemben ott állott már a forradalmi munkásmozgalom. És Oroszország népei nemcsak a feudális, nemcsak a kapitalista kizsákmányolástól szenvedtek, hanem a nemzeti elnyomás és a vezető imperialista országok nyomása is rájuk nehezedett. Ebben az országban, amelyben annyi ellentmondás gyülemlett fel és haladt a forradalmi kirobbanás felé, ennek az országnak a forradalmasodó talaján született újjá a marxizmus forradalmi elmélete és gyakorlata. A marxizmus újjászületése elválaszthatatlan Lenin nevétől. Lenin volt az, aki, kidolgozva az imperializmusról szóló tanítást, a marxista elméletet összhangba hozta az új tényekkel, miközben nem habozott, hogy szakítson egyes régi tételek megszokott értelmével. Lenin volt az, aki a párt szervezeti formáit összhangba hozva a forradalmi fejlődés feltételeivel, megteremtette a bolsevikok forradalmi pártját, a munkásosztály élcsapatát. Lenin bizonyította be, hogy a szocializmust csak a proletárdiktatúra építheti s hogy a proletárdiktatúra azonos a proletárdemokráciával. Lenin kapcsolta össze az esedékes antifeudális parasztfoi'radalommal, kidolgozva a munkás-parasztszövetség elméletét, a proletárforradalom gondolatát, amely véget vet a nemzeti elnyomásnak és leszámol az imperialista függőséggel is. Ö volt az, aki a proletárforradalommal összekapcsolta az elnyomott gyarmati népek szabadságharcát. Amikor kitört az imperialista világháború, ő adta ki a jelszót : Az imperialista háborút polgárháborúvá kell átváltoztatni. A fegyveres felkelés élére állva, megragadva azt az egyetlen pillanatot, amikor a siker feltételei már megérlelődtek és még nem fogyatkoztak meg, ő vezette át a februári, közvetlen törekvéseiben antifeudális és háborúellenes polgári tömegforradalmat az Októberi Szocialista Proletárforradalomba, amelynek első lépése a földosztás és a béke proklamálása volt. Lenin szervezte a tömegek győzelmes harcát az ellenforradalmi és az intervenciós erőkkel szemben, Lenin volt végül az, akinek a vezetése alatt, a proletárforradalom végleges győzelme után, megindult a szocializmus építése most már a Szovjet Köztársaságok Uniójában, amely az egyenlő jogú népek hazája lett. Ez nehéz és merész feladat volt az akkori Oroszországban. Azelőtt úgy képzelték a szocialista átalakulást, hogy legelőbb a vezető tőkés országokban következik be, ahol a termelőerők és a kultúra a legfejlettebbek, ahol a szocialista átalakulás gazdasági és kulturális feltételei a legnagyobb