Századok – 1957

Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654

670 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ 2. A pétervári véres vasárnap visszhangja 1904 végén és 1905 elején viharelőtti csönd ülte meg a Vajdaságot. Az elfojtott feszültséget nem vezették le az 1905 január végén, február elején lezajlott választási harcok. A dolgozó tömegeket nemcsak hogy a szavazásban nem engedték résztvenni, hanem még azt is igyekeztek meggátolni, hogy a választási gyűléseken résztve'gyenek. A szerb képviselőjelöltek „beszédeiket nagy karában (katonákból ás csendőrökből alkotott négyszögben) tartották. A karában vannak a szavazók, akiket beengednek, rajta kívül az egész falu — férfiak, nők kicsik, nagyok . . A feszült csöndet mint a vihar közeledtét jelző távoli mennydörgés szakította meg a pétervári „véres vasárnap" híre. Az oroszországi események híre különösen az oroszokban idősebb testvért tekintő szerb nemzetiségregyakorolt a többi nemzetiségeknél is erősebb hatást és annak minden osztályát határozott állásfoglalásra késztette. A szerb Szabadelvű Párt (Szlobodoumna Sztranka) lapja, a Branik, a szerb burzsoázia újságja, a cári rendszer iránti határtalan odaadás hangján kíméletlen véres megtorlást követel az orosz dolgozók ellen : „Hiába igyekeznek Oroszország pogány ellenségei forradalmat előidézni Oroszországban éppen most — írja a Branik —, amikor nehéz csatát vív a Távolkeleten. Oroszországban ma a forradalom minden kísérletét véresen kell elnyomni. . . Nem most van az ideje annak, hogy reformálják Oroszországot. Majd ha befejeződik a háború, amelytől Oroszország becsülete függ, lesz idő arra, hogy a cár meghallgassa és teljesítse a jogos kívánságokat."1

5 A Zasztava — a szerb Radikális Párt lapja, amely inkább a széles kispolgári rétegek érdekeit és nézeteit fejezte ki —, kevésbé vérszomjas mint a Branik, de végeredményben éppúgy az orosz dolgozókkal véresen leszámoló cárizmus oldalára áll, mint szabadelvű ellenfele: „Mi elismerjük — írja a Zasztava —, hogy .Oroszországban sok mindent haladó szellemben meg kell változtatni, de most, amikor minden orosznak készen kell állania, hogy mindent feláldozzon, ha kell még az életét is az általános orosz ügyért a Távolkeleten, nincs itt a változások ideje és legkevésbé az a módja, amelyet a pétervári munkásság választott. A pétervári munkásság akaratlanul is az oroszok ellenségeinek szolgálatába lépett. . ."1

6 Láthatjuk tehát, hogy mindkét szerb polgári párt lapja, ha nem is ugyanazon szavakkal és ugyanazon élességgel, de elítéli a pétervári munkásság megmozdulását és helyesli az ellenük foganatosított véres intézkedéseket. Érdekes ezeket a lényegében a szerb polgárság és kispolgárság minden rétegének állásfoglalását kifejező megnyilatkozásokat összevetni azzal a ténnyel, hogy a magyar „polgári ellenzéki lapok éles szavakkal ítélték el a cárizmust", amiben „mindenekelőtt a magyarországi helyzetnek, a magyarországi tömegek hangulatának befolyását kell látnunk".1

7 Habár a vajdasági területen alapjában ugyanaz a helyzet, mint egész Magyarországon, S a szerb dolgozó tömegek ugyanúgy az orosz dolgozók olda-14

Zasztava reggeli kiadás. 1905. jan. 5. „A választási mozgalomról". 15

Branik. 1905. jan. 13. (26.). „A pétervári események". 16

Zasztava reggeli kiadás. 1905. jan. 14. „Forradalom Oroszországban". 17

Hanák Péter: Az 1905-ös orosz forradalom hatása Magyarországon c. tanulmánya: Az 1905 —1907-es orosz forradalom nemzetközi jelentősége ós magyarországi hatása c. kötetben. Bpest, 1955. 103-104. 1.