Századok – 1957

Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654

MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK ÉS SZEGÉNYPARASZTOK KÖZÖS HARCAI 1905—1907-BKN 671 Ián állnak, mint a magyar dolgozók, a szerb polgári lapokban mégsem találni a cárizmust elítélő megnyilatkozásokat. Ennek magyarázatát abban a rendkívül szoros kapcsolatban kell keresnünk, amely a szerb burzsoáziát a cárizmushoz fűzte. A cárizmus évszázadokon át jelentős anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette a szerbek egyházi és világi vezetőit, Oroszország segítette a szerbek felszabadulási és függetlenségi törekvéseit. A szerb burzsoázia gazdasági és politikai törekvéseihez a cári Oroszországban látta elsőszámú szövetségesét. Szemében a cárizmus és Oroszország egyet jelentett. Ezért igyekezet i a Branik olvasóit, de önmagát is kétségbeesetten meggyőzni arról, hogy nem az oroszok csinálják a forradalmat: „A forradalmárok a zsidók közül rekrutálódnak . . . Ma már Oroszország minden hű fia tisztában van azzal, hogy Oroszország belső ellenségei a zsidók, németek, lettek és a nagy szláv cárság más nemszláv lakosai."1

8 A szerb munkásosztály már az első pillanatban határtalan rokonszenvvel üdvözli az orosz polgári demokratikus forradalmat, a forradalmár orosz munkásokat és parasztokat. A szerb dolgozóknak az orosz forradalom kitörése idején nincs ugyan újságjuk, de hangjuk kifejezésre jut a Crvena Sloboda című Budapesten megjelenő horvátnyelvű szociáldemokrata lapban és az orosz forradalmat üdvözlő gyűléseken. A legmelegebb együttérzéssel üdvözlik az orosz forradalmárokat, akiket saját ügyük élharcosának, példaképüknek tekintenek. „A felébredt orosz nép iránti legforróbb rokonszenvünket nyilvánítjuk ki — írja a Crvena Sloboda —, és azt kiáltjuk neki: Előre testvérek! Tartsatok ki a harcban, döntsétek meg az önkényt, készítsétek az utat, hogy mi elnyomol -tak mindannyian minél előbb Petőfivel, a szabadság nagy költőjével kiálthassuk : Jogot a népnek! Ezért Éljen Oroszország! Vesszen a cár!"1

9 1905. február 12-én a Budapesten élő szláv munkások nagy tiltakozó gyűlést tartottak a véres cári önkény ellen. Ezen a gyűlésen : ,,a horvátok és szerbek nevében I. Nóvák elvtárs beszélt... A következőket mondotta : A vérszomjas cárizmus nemcsak a testvéri nép szabadságvágyát akarja vérbefojtani -— nem, ennél még többet akar! Minden áron meg akarja semmisíteni azokat az embereket is, akik ennek az elnyomott népnek ki akarják nyitni a szemét, a cárizmus — halld Európa! — meg akarja semmisíteni a »vihar hírnökét« — Makszim Gorkijt... A gyűlés végén egyhangúlag határozatot fogadtak el, amelyben a legélesebben elítélik a szégyentelen orosz önkényt és a legmelegebb rokonszenvüket fejezik ki a hős szabadságharcos — a bátor orosz munkásság és diákság iránt."2

0 Az elmondottak alapján láthatjuk, hogy a szerb nemzetiségen belül igen élesen kirajzolódtak az egyes osztályok frontjának vonalai. Ez a tény kedvező helyzetet teremtett a szociáldemokraták számára, a szerb dolgozó tömegek megnyeréséért, a burzsoázia hatása alól való kivonásáért vívott harcban és nagy mértékben elősegítette a szociáldemokrata szervezetek befolyásának gyors növekedését a szerb városi és falusi proletárok körében. 18

Branik. 1905. dec. 16. (29.), „Oroszországi események". 19

Crvena Sloboda. 1905. jan. „Forradalom". 20

Crvena Sloboda, 1905. febr. ,,A budapesti szlávok".