Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK ÉS SZKGÉSYPARASZTOK KÖZÖS HARCAI 1805 1907-BE.V 669 a szociáldemokrata agitáció és a szociáldemokrata zászló alatt folyó szervezkedés csak a keretet adta, amelyet maguk a parasztok töltöttek meg tartalommal. A felvetett nemzeti és földosztó követelések, amelyek éppen a mozgalom leglényegesebb követeléseit jelentették, egyenes ellentétben álltak a SzDP programjával. A SzDP ugyanakkor, amikor a mozgalomról mint szociáldemokrata sikerről ír, a földosztás kérdésében világosan elhatárolja magát a parasztoktól. A szerb radikálisok újságban hangoztatott vádjára, hogy a szociáldemokraták bujtogatják a parasztokat a földosztásra, a Narodna Rees cikkben válaszol, s ebben határozottan leszögezi: „ ... mi mindig ós mindenütt éppen olyan elméletet terjesztettünk, amely teljesen ellentétes a vagyonfelosztással. A földbirtokot nem fogjuk felosztani."10 Az 1903—1904-ben lefolyt paraszt mozgalmat Tisza István kormánya kíméletlen terrorral törte le. Ostromállapotot vezetett be, amelyhez ürügyet az szolgáltatott, hogy állítólag fegyveres lázadást készítettek elő, amelynek központja Bavanistén, egy Temes megyei faluban lett volna. Ennek „leleplezése" az után következett be, hogy 1904 januárjában Bavanistén szociáldemokrata népgyűlést tartottak, amelyre a környező falvakból is tömegesen mentek a szerb parasztok, úgyhogy a gyűlésen 12 000 ember vett részt. A rendőrségi jelentésnek a mozgalom letöréséről szóló része a következőket mondja : „Arad, Temes és Torontál megyében a szerb és román nép között heves szocialista agitáció folytán veszélyessé válható nemzet és államellenes tendenciák merültek fel, a közbiztonság veszélyeztetve lett és ezért több községbe katonaságot rendeltek és a csendőrséget megerősítették."1 1 A belügyminiszter a főispánokhoz rendeletet intézett, amelyben felhatalmazta a rendőrhatóságokat, hogy a bejelentett népgyűléseket „megtagadhassák".1 2 A rendőrhatóságok azután igyekeztek is derekasan teljesíteni a virágnyelven megírt utasítást. A parasztmozgalmak vezetőit és résztvevőit tömegesen tartóztatták le, a munkásszervezeteket pedig szétverték. A terror éle az egész délvidéki munkásmozgalom, a szociáldemokrata pártszervezetek és a szakszervezetek ellen irányult, de legjobban a szerb munkásmozgalmat sújtotta. „Elegendő lesz annyit mondani, hogy már három ember összejövetelét is megakadályozzák — írta a Crvena Sloboda (Vörös Szabadság), a SzDP Budapesten megjelenő horvátnyelvű lapja, a magyarországi szerb munkásmozgalomról. — Aki szocialistának adja ki magát, annak nyakát törik a bíróságon, az adóhivatalokban és mindenütt . . . Nyilvános gyűléseket egyáltalán nem engedélyeznek, a szervezeteket lehetetlenné tették. Aki a Narodna Recset olvassa, azt lázadónak és bűnözőnek tekintik, lezárják, megbilincselik, üldözik ... A vidéken rövid idő alatt 15 év börtön és többezer korona pénzbüntetést mondtak ki."1 3 Az üldözések következtében a Narodna Rees 1904 második felében már csak tengődött. 1904 első felében júniusig már hetenként jelent meg, júniustól már csak havonta, míg decemberben végleg megszűnt. A magyarországi szerb munkásmozgalom a viharos 1905. év küszöbén újság nélkül maradt. 10 Narodna Rees. 1904. márc. 7. „Ellenfeleinknek". 11 A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak az 1904. évben. 8. I. 12 Uo. 13 Crvena Sloboda. 1904 karácsonyi szám. „Szerb munkásmozgalom Magyarországon".
