Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAGYAR RENDI- ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 63 Ez a XV. század, eleji megye, amely a feudális rendet oly egységesen védi a jobbágysággal szemben, inkább a nagybirtokosok, mint a köznemesség érdekeinek képviselője. Vezetősége két elemből tevődik össze : a király által kinevezett ispánból, illetőleg ennek alispánjából és az évenként választott négy — egy-két megyében két-két — szolgabíróból. A két elem Zsigmond uralkodásának elején még semmiképpen sincs egyensúlyban ; a hatalom nagyobb fele akkor az ispáné. Azonban már megkezdődik a küzdelem, hogy a köznemesség képviselői előbb egyenjogúvá legyenek a nagybirtokot jelentő ispánnal, majd túl szárnyalják. Az egyenjogúság jele, hogy az 1435-i decretum megállapítja : a bírságok, amelyek a vagyonszerzés, a gazdagodás egyik módját biztosítják, fele-fele arányban illetik meg az ispánt és a szolgabírákat.70 A köznemesség túlsúlyra jutása olymódon ment végbe, hogy a szolgabírák mellett egy-egy feladatkör ellátására új megyei megbízottak nyertek felhatalmazást, azaz a köznemesi funkcionáriusok száma megnövekedett. A kezdetek itt a XIV. század végéig V yúlnak vissza. A köznemesi felkelést szabályozó 1398-i királyi rendelet szerint az uralkodó kijelölt több tehetős megyei nemest, hogy az alispánnal együtt felügyeljenek a gyülekezésre, közülök ketten mint kapitányok és az alispán vezették a csapatot a királyi seregbe s ugyanők rótták ki az alispánnal együtt a bírságokat a távolmaradókra.7 1 Már teljesen szabadon választhatták meg a nemesek egyik táljukat az 1434-i rendelet értelmében az ispán mint kapitány mellé annak a megyei csapatnak az élére, amely a bázeli zsinat határozata alapján kivetett adónak a terhére került kiállításra.7 2 Ugyancsak szabad kezet nyert a köznemesség annak a lajstromnak az elkészítésére, amelybe az általános hadbaszállás elrendelésekor a jobbágyok számát birtokosonkint feljegyezték. A megye az 1435-i I. clecretum szerint7 3 megbízta kifejezetten a középrendű nemesek egyikét, hogy a szolgabíróval állapítsa meg, hol hány jobbágya van a királynak, a báróknak, a nemeseknek. Sőt a bázeli zsinati adónak még a beszedése is a megyei nemesség választottjainak a feladatává lett. Viszont ismét az ispán és a nemesek együtt szemelték ki azt a nemest, akinek feladata volt az utódok nélkül elhunytak birtokait gondozni, felettük felügyeletet gyakorolni mindaddig, amíg ki nem derül, hogy az oldalági rokonodat vagy a királyt illetik-e azok.7 4 Ezekhez a kezdetekhez csatlakozóan Hunyadi korában a köznemesség befolyása, hatásköre otthon megyéjében tovább erősödött. Albert ideje még nem jelent haladást. Az 1439-i decretum szórói-szóra megismételte az 1435-inek A proclamata congregatio azt jelentette — s ebben különbözött a szokásos megyei közgyűléstől —, hogy ott a megye a király által ez alkalommal reá ruházott bírói hatalom birtokosa, amelyhez hasonlót csak a nádor vagy valamely, szintén külön megbízás alapján eljáró főúr gyakorolhat. A tekintély megszerzésével párhuzamosan erősödhetett a megye hatalma. Valószínűnek kell tartanunk, hogy ítéleteinek ekkor már érvényt tudott szerezni. Lehetetlen ugyanis feltennünk, hogy kárt szenvedett felek proclamata congiegatio összehívását elrendelő királyi parancsokat eszközölnek ki, az uralkodó pedig ilyeneket kibocsát, ha nincsenek meggyőződve, hogy azoknak foganatjuk is lesz. 70 1435. évi II. decr. 3. art. (A megyei bírságokat a 7. art. sorolja fel.) 71 Oklevelek Temes vármegye és Temesvár város történetéhez. Másolta és gyűjtötte Pesty Fr. Sajtó alá rendezte Orlvay T. I. lt. 1183—1430. Pozsony, 1896. 282. 1. 72 Iv&nyi B.: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1319—1526. I. k. Budapest, 1910. 50. 1. (A továbbiakban : Iványi: Bártfa). 73 6. art. 74 1435. évi II. decr. 17. art, ].§.
