Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
62 MÁLYUSZ ELEM FI E nagyobb hatáskör birtokosa lett.6 6 A megyei hatóság az illetékes bíró az 1405. évi II. decretum értelmében6 7 minden olyan esetben, amidőn a földesúr nem ad elégtételt a jobbágyai által okozott károk miatt, reá hárul a jobbágy szabadköltözésének biztosítása s a földesúr megbírságolása, ha ez távozni szándékozó jobbágyát visszatartja, csak az ő közreműködésével lehet áz 1411-i decretum szerint a hátralékos kamaranyereséget behajtani, 1435-ben pedig felhatalmazást nyer, hogy a hadba vonulások so'rán kárt elkövetőknek birtokait lefoglalja.6 8 Az 1435. évi II. decretum rendkívüli módon megnövelte a megye :— alispán és szolgabírák — hatáskörét azzal, hogy feljogosította az erőszakosan elfoglalt birtokoknak a törvényes tulajdonos részére való visszaadására. Az ún. hatalmaskodási ügyekben az ítélkezés továbbra is az országos bíróságok feladata maradt, a megye bevonása azonban segített azon a visszásságon, hogy az ilyesféle perek az idézések és halasztások rendszerével esetleg évekig elhúzódtak s ezalatt a birtokok a jogtalan foglalót gazdagították. A megyére éppen az a kötelesség hárult, hogy királyi utasításra, amelyet a kárt szenvedett fél eszközölt ki és mutatott fel, ún. proclamata congregatio módjára összehívja a szomszédokat, ezeket eskü alatt kihallgassa s a hatalmaskodást igazoltnak találva, az elfoglalt birtokot vagy elvett javakat visszaszolgáltassa. Maga a mód is jelzi a megye súlyának megnövekedését. Mivel eredetileg proclamata congregatio-t csak a nádor vagy az uralkodó külön, ún. specialis felhatalmazása alapján valamelyik megbízott főúr hívhatott össze, a király bírói hatalmának jelentős részét vette át a megye.69 66 Molnár E. : A magyar társadalom története az Árpádoktól Mohácsig. Budapest, 1949. 322. 1. 67 10. art, 68 1435. évi II. decr. 9. art. 3. §. 68 Az 1435. évi II. decretum általános rendelkezéseinek (4. és 5. art.) természetszerűleg megvoltak a maguk előzményei. Már az 1397-i temesvári decretum felhatalmazta az alispánt és a szolgabírákat, hogy a hatalmaskodókkal szemben eljárva, a kárt szenvedett félnek elégtételt adassanak (Knauz N. : Az 1397-i országgyűlés végzeménye. Magyar Történelmi Tár III. k. 229. 1.), azonban a XIV. és XV. század fordulójáról nincs emlékünk, amely a megye ily jellegű működéséről tanúságot tenne. Valószínűleg az eljárás szabályozatlansága is hozzájárult, hogy a megye akkor még nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel. A temesvári decretum ugyanis csak általánosságban mondta ki, hogy a megyei hatóság szolgáltasson igazságot, mellőzte azonban annak részletezését, hogy a kártevőket miként kell engedelmességre szorítani. Az alispán és a szolgabírák sem elég tekintéllyel, sem- hatalommal nem rendelkeztek ahhoz, hogy ítéletüket elfogadtassák. Az előbbit a királytól kellett megkapniok. Ez meg is történt oly módon, hogy fokozatosan egyre gyakrabban nyertek tőle felhatalmazást generalis congregatio összehívására, A proclamata congregatio módjára tartott gyűlés feladata eleinte csak a tények megállapítása volt, azonban 1412-ben Zsigmond már szemrehányást tett Szabolcs megyének, amiért nem hajtotta végre super quibusdam novis actibus potentiariis kibocsátott rendelkezését, amely szerint a kárt szenvedett félnek, miután panasza alaposságáról a per moduro proclamate congregationis generalis tartott közgyűlés meggyőződött, iuxta vim, modum et formám nostri generalis [decreti] elégtételt kellett volna adatnia super huiusmodi novorum actuum commissione. (Dl. 57.424.) Sőt 1417-ben a király egészen az 1435-i decretum szellemében intézkedett, mert a proclamata congregatio-szerű gyűlés összehívását és a birtokba visszahelyezést egyaránt elrendelte, ez alkalommal is hivatkozva generate nostrum decretum per nos alias una cum prelatis et baronibus nostris super illatione actuum" potentiariorum stabilitum-ra. (Oklovéltár a Tomaj nemzetségbeli losonezi Bánffy család történetéhez. Szerkesztette Varjú E., Iványi B. I—II. k. Budapest, 1908—1928. [A továbbiakban : Bánffy okit,] I. k. 550. 1.) Ä decretum a temesvárival azonos, amint ennek az új hatalmaskodásokiól szóló kitételéből (si aliquis aliquas novitates scilicet facta potentiarum, spoliationes, derobationes et illegitimas possessionum occupationes ac alia consimilia cuipiam feeerit. M. Tört. Tár i. h.) is látszik.
