Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
AZ 1846. ÉVI GALÍCIA! PARASZTFELKELÉS MAGTAROIÍSZAGI HATÁSÁHOZ 653 integrációját, nép felé fordulását és az ellenzéken belül ennek nyomán a plebejus forradalmi szárny előtérbe kerülését hozta magával. Ennek a kristályosodási folyamatnak kitűnő tükrét adja a szabadságharc előtti irodalmunk, amelyben legnagyobb költőink — mintegy folytatva a novemberi lengyel felkelés keltette visszhang nemes hagyományát — a galíciai események költői leszűrődéseként az általános emberi részvét mellett az emberiség sorsának nagy kérdéseit vetik fel. Áll ez mindenekelőtt Vörösmartyra, aki két nagy versben (Az emberek, Országháza) adott visszhangot annak a mély megrendülésnek, amely a magyar nemességet a galíciai vérontás hírének hallatára elfogta. Irodalomtörténészeink rámutattak arra, milyen nagy előrelépést jelentett Vörösmarty életpályáján „Az emberek" című vers, melyben a költő immár nem az uralkodó osztály szemszögéből vonja meg a történelmi folyamat igazságának mértékét, hanem mintegy alulról, a kisemmizett nép szemével tekinti a történelmet. Ugyanakkor a vers refrainje („nincsen remény") híven t ükrözi a nemesi osztály tragikus helyzetét Magyarországon. Az „Országháza" pedig már nyílt vádemelés a feudális kiváltságokkal kérkedő uralkodó osztály -lyal szemben a nép nevében.7 5 Vörösmartyban a galíciai események élménye csak átmenetileg vált ki pesszimizmust, e reménytelenség érzését hamarosan kiegészíti nála a nép szenvedéseit okozókkal szemben táplált gyűlölet és harag. Az ő magatartásától, mely minden haladó vonása mellett lényegében mégis csak a nemesi reformer együttérzése a néppel és nem egy hang magából a népből, egyenes út vezet Petőfi plebejus költészetéig, mely — a galíciai felkelés következtetéseit a legmesszebb menőkig levonva — a reformok mérlegelőinek szeme elé Dózsa György parasztfelkelésének példáját állítja, világosan megmutatva a nép forradalmi felkelésének nagy társadalmi és egyben nemzeti hivatását. A magyar liberális nemesség fontolva haladó, kétségek közt vergődő, sok belső ellentmondással telített reform-mozgalmában egy új hang jut erőre ; ez a hang már valóban nem kér, hanem követel, ez már nem is a birtokos nemesség jól ismert hangja, hanem azoké a nemesi, kispolgári értelmiségieké, akik 1848 előestéjén a forradalmi demokratikus eszmék magvait szórták el a magyar közéletben és akik 1848-ban a forradalmi cselekvés motorját alkották. Az ő kötöttségeik feloldásában és forradalmi lendületük kibontakozásában is fontos szerepet játszott az 1846. év, a krakkói forradalom esztendeje. KOVÁCS ENDRE 75 Vo. Barla János: Vörösmarty patriotizmusa. Irodalomtörténet. 1950. 4. sz. 25.1.
