Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
-652 KOVÁCS ENDRE vérengzés Stúrék propagandájában úgyszólván semmilyen helyet sem kapott, de nem is kaphatott, ha meggondoljuk, hogy minden olyan szándék, amely a szlovák nép fegyveres megmozgatására irányult volna, szükségszerűen a magyar uralkodó osztály ellen vívott fegyveres nemzeti felszabadító harc jellegét öltötte volna magára, ami ellenkezett Stúréknak azzal a felfogásával, hogy ők Magyarországon belül akarták nemzeti függetlenségüket kivívni. Nem fegyverekkel, hanem meggyőzéssel. A nemzetiségi küzdelemben Stúrék az őket felforgató szándékokkal vádoló magyar uralkodó osztállyr al szemben mint erkölcsi érvre hivatkoztak arra, hogy 1846-ban nem lázították fel a parasztokat az urak ellen, nem voltak felforgatók! Úgy vélik, hogy ezzel jelentős sikert értek el a magyar liberális táborral vívott nemzeti küzdelmükben, hiszen így a magyar ellenzék nem vádolhatja meg Stúr mozgalmai ez esetben is pánszlávizmussal. Stúr ék szembeszállnak azzal a magyar véleménnyel, mintha a magyar ellenzék érdeme volna az, hogy a szlovák nép a galíciai eseményeket követő kritikus helyzetben nyugton maradt ; szerintük a nép nyugalmának oka az, hogy meg van győződve arról, miszerint az uralkodó meghallgatja kéréseit és eleget tesz ezeknek. Az „érdem" tehát az „igazságos király"-é s nem a magyar politika irányítóié.7 3 Különösen nagyszámú katonaság őrizte a rendet az ország északkelet i részén, Kárpátalján, ahol a munkácsi Schönborn-uradalom jobbágyainak és zsellérjeinek a felkelésétől kellett félni s ahol a galíciai példa mellett a szüntelenül megfigyelhető örosz-várás is súlyosbította a helyzetet. Az ide küldött nagyszámú karhatalom, a lakosság közé küldött polgári biztosok azonban igazi ellenállással nem találkoztak, a katonaság jelenléte elég volt ahhoz, hogy például a Schönborn-uradalom elégedetlen községeiben a parasztok teljesítsék úrbéres kötelezettségeiket. A galíciai felkelés kitörésének idején az ország északkeleti, része szomorú képet mutatott : a januári Tisza-árvízelöntötte az utakat, beözönlött a községekbe, a parasztok ezreit házuk padlására szorítva. Februárban a folyó elsodorta a töltéseket, úgyhogy Bereg megye alsó része Szatmár megye határától Ung, Zemplén és Szabolcs határáig egyetlen tengerré változott. Az őszi vetés semmivé lett. A nyomorgó falvakat megtömték katonasággal.7 4 A krakkói felkelésre és a vele kapcsolatos galíciai parasztfelkelésre tehát Magyarországon legérzékenyebben az a középnemesség válaszolt, amely — ha megalkuvásokkal és zökkenőkkel is — a polgári átalakulás eszméit váltotta valóra. Hogy ez a nemesség a bécsi udvarral és a főúri reakcióval szemben 1846 után fokozottabban akart és mert az elégedetlen paraszti tömegekre támaszkodni, abban kiemelkedő érdemük van a galíciai eseményeknekr amelyek ugyan nem mozdították ki a nemességet a reformok útjáról, de nagy-' ban elősegítették azt, hogy a magyar politikai ellenzék táborán belül a polgári átalakulás reformjait illetően nagyjából egységes állásfoglalás alakuljon ki. Ennek a folyamatnak a gyümölcseit azonban csak az 1848. év nagy történelmi eseményei érlelték meg. A reformnemesség nagy része — megértve a történelem parancsát — ekkor mutatkozik méltónak azokhoz a lengyel nemesi forradalmárokhoz, akikkel Kosciuszko felkelése óta olyan mélyen rokonszenvezett. A krakkói és galíciai felkelés egyben alkalmas volt arra is, hogy meggyorsítsa azt a folyamatot, amely a nemesi ellenzék soraiban a haladó erők 73 Slovenskje Károdnje Novini. 1846. 107. sz. 74 Lónyay János Bereg megyei főispáni helvtartó jelentése a kancellárnak 1846. márc. 9. O. L. ívanc. ein. 1846 : 232.
