Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
A2 1846. ÉVI GALÍCIAI PARASZTFELKELÉS MAGYARORSZÁGI HATÁSÁHOZ 639 adott a magyar sajtó, de ezek a híradások csak arra voltak jók, hogy még inkább fokozzák a birtokos osztály rémületét minden megmozdulástól, még akkor is, ha az a legtisztább hazafias és függetlenségi indítékokban fogant is. Hiszen például a francia kamara március 13-i ülésén Guizot világosan megmondta — és a magyar nemesek is érthettek belőle —, hogy miért nem állott a föld népe a felkelők oldalára : mert helyzete a lengyel urak alatt rosszabb volt, mint az osztrák igazgatás alatt, a paraszt inkább érzi a földesúri nyomást, mint a kormány elnyomó tevékenységét, A galíciai parasztság valóban a földesúri elnyomatást érezte a saját bőrén, hiszen a nemesség állította ki az újoncokat, szedte be az adót, intézte a közigazgatást, a rendőrséget és az igazságszolgáltatás egy részét, a legnépszerűtlenebb hatalom volt az országban. De vajon nem emlékeztetett-e ez kísértetiesen a magyarországi helyzetre és nem volt-e elkerülhetetlen, hogy a galíciai példa kényszerítő erővel vesse fel a magyar nemesség számára önmaga helyzetének és a szűkebb körön túl: az egész ország népe jövőjének problémáit ? A krakkói felkelést és a galíciai vérengzést követő idők magyar politikai életében világosan kiolvashatók a változás jelei. Az ellenzéki politika vezetői, a liberális sajtó és a közélet számos egyéb fóruma a galíciai vérengzést úgy tekinti, mint jeladást, amelynek elhangzása után már hosszú ideig nem lehet elodázni azokat az esedékes társadalmi reformokat, amelyek kiemelik az országot a feudális társadalmi rendszer elmaradottságából és rávezetik a kapitalisztikus fejlődés útjára. A galíciai felkelés magyarorszagi hatásának igazi jelentősége nem a konspirációk, a forradalmi akciók felszításában van, hanem elsősorban abban, hogy hatalmas érvet adott a magyar ellenzéki politika balszárnyának kezébe, felfegyverezte és radikalizálta Kossuthot, akinek polgári reformokat sürgető gyakorlati politikai munkájának jelszavai között ezentúl már sohasem hiányozhatott a rémes galíciai példa — mint végső argumentum, mint a nemzethalál szörnyű képe! A polgári átalakulást szolgáló reformok legfontosabbjai, mint amilyen az úrbériség megszüntetése az úrbéri telkek megváltása útján vagy a nemesség adómentességének megszüntetése, nem most merültek fel elsőízben, a harcot ezekért már évek óta nagy szívóssággal folytatta az ellenzék, de ez az egyelőre vajmi kevés gyakorlati eredménnyel járó küzdelem most, a galíciai vérontás lángjában, új szakaszba érkezett. A galíciai események hatására a magyar politikai élet megelevenedett: a galíciai példából a magyar liberális politika mindenekelőtt azt a logikus következtetést vonta le, hogy ,,az úrbéri tartozások megszüntetése vagy megváltása méltányos áron a legalkalmasabb eszköz a kedélyeket megnyugtatni, s az események által felsőség és alattvalók között teljesen megingott viszonyt ismét tűrhető s új zavaroktól biztos lábra állítani".3 3 A vármegyék tavaszi közgyűlésein egymás mellett jelentkezik a lengyel ügy és a hazai reformok kérdése. A megyei szónokok egyáltalán nem titkolják, hogy a kettő között szerves összefüggés van. A Pesti Hirlap, amely az örökváltság és a nemesi adózás megvalósításának a Hetilap mellett legfőbb harcosa ebben az időben, a külföldi lapjelentések nyomán ecseteli azt a gyűlöletes viszonyt, amely Galíciában a földesurak és a jobbágyok között fennállott és rámutat arra, hogy a lengyel hazafiak amidőn pénzt és fáradságot nem kímélve megindították akciójukat, megfeledkeztek a legfontosabbról, a parasztság megnyeréséről, ehelyett tovább nyúzták a népet s alkalmat adtak a kerületi és kor-33 Pesti Hirlap. 1846. ápr. 7.
