Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
-640 KOVÁCS ENDRE mányzó hivatalnokoknak arra, hogy a nép védőiként lépjenek fel a földesurak és tisztjeik ellen. Hont vármegye tavaszi közgyűlésén utaltak arra, hogy Galíciában az úrbéri viszonyok rendezetlensége következtében keltek fel a parasztok a nemesek ellen. Egyre sűrűbbek az olyan hangok, amelyek minden kertelés nélkül mutatnak rá a galíciai események szükségszerű következtetéseire : „Okuljunk a szerencsétlen szomszéd kárán, és mivel azon hűbéri viszonyok, melyek Galíciában léteznek, nem igen nagyban különböznek Magyarország hűbéri viszonyaitól, az azelőtt oly kedves patriarchalis élet pedig a polgáriasodás sugárai által már úgyszólván végképen kiszoríttatott Európából, ha a magyar, főkép közép aristocratia, mel\r szüntelen a pórnép közt él, hason szerencsétlenségeket eleve el akarja hárítani, szükséges, hogyr azon viszonyok, melyek a földesúr és jobbágy közt mai napig is léteznek, bármi áron végkép megszüntessenek és a jobbágyból polgár tétessék" — ennek egyedüli útja pedig a kötelező örökváltság.3 4 A galíciai példa hatalmas érv volt azokkal a konzervatív magyar főurakkal szemben, akik az 1832/36. évi országgyűléstől kezdve minden alkalommal elgáncsolták a reformokat s akiknek merev következetességű szembenállása a polgári átalakulás sarkpontjait alkotó reformokkal (örökváltság, nemesi adózás, polgári egyenlőség) már közvetlenül a galíciai felkelést megelőző hónapokban arra késztette a liberális ellenzék csoportjait, hogy tömörítsék erőiket és egységes falanksxként próbálják áttörni a kormány és az őt kiszolgáló aulikus főurak táborát. Az ellenzék szervezkedésének nagy lökőerőt adott a galíciai tanulság, majd az az áprilisban elterjedt hír, hogy a kormány maga akar hozzálátni a jobbágyi viszonyok rendezéséhez még pedig nemcsak Galíciában, hanem az örökös tartományokban és Erdélyben is. Ezzel új veszély állt elő, hiszen világos volt, hogy a kormány célja csakis az lehet, hogy a parasztokat Magyarországon és Erdélyben is felhasználja a nemesség ellen, felkeltvén benne a hitet, hogy csakis tőle remélheti sorsának jobbrafordulását. Ha pedig a kormány valóban rászánná magát arra, hogy megszüntesse az úrbéri terheket, ha a parasztok felszabadítása Magyarországon az uralkodó nevéhez fog fűződni, nem annyit jelent-e ez, hogy ezzel a nemesség elveszti erkölcsi értékét? A kormánynak ezekkel a terveivel párhuzamosan erősödött a bécsi udvarban az alkotmányellenes irányzat ; világos jelei ennek Apponyi György kancellárrá való kinevezése, a főispáni adminisztrátorok kiküldése a megyék élére, a fokozott cenzúra. Az ellenzék június 8-i összejövetele és nyilatkozata azonban azt mutatta, hogy élni akar azokkal a lehetőségekkel, amelyek a galíciai felkelés tanulságaiból kibontakozva a szélesebb egységfront megteremtését ígérték. Az ellenzéki gyűlés kimondta, hogy az úrbéri viszonyoknak teljes és általános megszüntetése feltétlenül szükséges országos intézkedés, szükség van továbbá a köz- és mindenben közös teherviselésre, az általános népképviseletre, legalábbis egyelőre a megyegyűléseken s végül rendezni kell a királyi városok ügyét is. Hogy az ellenzék a reformok gondolatának széles tábort szerezzen, kiterjedt politikai és sajtómunkásságra volt szükség. A munka oroszlánrészét maga Kossuth végezte, akinek hosszú és következetes reform-küzdelmében a galíciai események komoly állomást jelentettek. A jobbágyfelszabadítás 34 Beszámoló Liptó m. közgyűléséről. Pesti Hirlap. 1846. jún. 11.
