Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
KOVÁCS ENDRE és tevékenységéről. Báró Krieg, a galíciai kormányzóság elnöke a sambori kerületi főnök jelentése alapján tudomására adta a bécsi udvarnak, hogy a krakkói felkelés szervezői felszólították a határszéli magyarországi helyiségek bíráit, hogy a népet kaszákkal, villákkal, fejszékkel készen tartsák. A felkelés kudarca után Albert Strzelecki, Ambrusz Boberski és Lukasz Useinski — sok más társukkal együtt Magyarországra menekültek azzal a nyilvánvaló céllal, hogy itt folytassák forradalmi tevékenységüket.14 A jelentések beszámoltak azokról a titkos összejövetelekről is, amelyeket a Magyarországra érkező galíciai felkelők tartottak a helyi lakosság körében és természetesen figyelemmel kísérték a Magyarországon élő és most sürgősen Galíciába igyekvő lengyel hazafiak útját és kapcsolatait is. Az északkeleti megyékben a fentieken kívül — mint 1831-ben is — fennállott a ruszin nemzetiségű parasztság oroszbarátságának a várható következménye is. A megváltó orosz cárban való vak bizakodás állandó jellemvonása volt e paraszti lakosságnak ós minden történelmi megrázkódtatás nyomban kiváltotta a ruszinok határon túlra irányuló szimpátiáját. A galíciai felkelés az ő szemükben annyit jelenthetett, hogy a lengyel urakkal szemben felvonuló cári hadsereg meghozhatja számukra a felszabadulást a magyar földesurak alól és természetesen feudális terheik eltörlését is a cártól remélték.1 5 A bécsi udvarnak tehát szembe kellett néznie mind a magyar nemesség ellenzéki csoportosulásainak mozgalmaival, mind a parasztság várható ellenállásával. A nemesség minden megmozdulása csakis akkor szállíthatott sikerre, ha maga mögött tudja a parasztság támogatását. Ezt napnal világosabban megmutatta a krakkói felkelés példája is! A bécsi udvar számára világos volt, hogy a megyékben tömörülő nemesség nem képes maga mögött nagyszámú paraszti tömeget felsorakoztatni, mert a parasztok a nemesekben elsősorban elnyomójukat látják. A galíciai kerületi hivatalok tisztviselőinek szerepe nem vethető össze a magyarországi megyei tisztviselők szerepével a néppel való kapcsolatot illetően! Ott a közigazgatás végrehajtói megjátszhatták a nép barátainak szerepét, nálunk azonban a járási szolgabírók, esküdtek stb. ezt semmi körülmények között sem tehették meg. Mindezekből az következik, hogy Bécset a galíciai események a magyar ellenzéki politika várható fellendülésével kapcsolatban foglalkoztatták mindenekelőtt, mert a titkos jelentések alapján már a galíciai felkelést követő napokban nyilvánvalóvá lett, hogy az ellenzék Kossuthtal az élen nagy politikai ütőkártyát lát a krakkói és galíciai eseményekben és minden rendelkezésre álló eszközzel terjeszteni fogja azt a meggyőződést, hogy a galíciai vérengzés egyedüli és legfőbb okozója a bécsi abszolutizmus, mely eltörölte a krakkói alkotmányt és kíméletlen önkényével kiváltotta a lengyel hazafiak végső kétségbeesését, ami azután forradalomra vezetett.1 6 Nem volt nehéz előrelátni azt sem, hogy az ellenzék legtisztább fejű képviselői fel fogják használni a galíciai parasztfelkelés alkalmát arra, hogy hatalmas nyomást adjanak a parasztkérdés megoldására irányuló politikai felfogásuknak, jól tudván, hogy a parasztság körében is ezáltal szerezhetnek maguknak népszerűséget. Előrelátható volt, hogy a 14 Báró Krieg levele a Helytartótanácsnak Lwów 1846. márc. 5-ről. O. L. Xádori titk. lt. 1846 : 32. 15 A Bereg megyei lakosság oroszvárásáról lásd Lónyai János 1846. márc. 9-i jelentését. O. L. Kanc." ein. 1846 : 175. 16 Az 1846. márc. 6-án kelt titkos jelentést közli Barta Litván: Kossuth Lajos az utolsó randi országgyűlésen 1847—48-ban. Bpest. 1951. 252 — 253. 1.
