Századok – 1957

Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625

-630 KOVÁCS ENDRE A galíciai parasztság — a chocholówiak kivételével — félreismerte saját érdekeit és a forradalmi-demokrata jelszavakat hirdető felkelés ellen fordult, A lengyel paraszt a saját földbirtokosában látta fő ellenségét, a császári tisztviselőkre pedig úgy tekintett, mint jóindulatú védelmezőire. A lengyel forradalmi mozgalom emisszáriusainak nem sikerült meggyőzniük igazi szándékaikról a parasztokat. Tervszerűtlen és hiányos volt az emisszáriusok munkája, mely ezenkívül nagy mértékben tekintettel volt a birtokos nemesség érdekeire is, hiszen ebben a rétegben látta a felkelés vezető erejét. A parasztság körében csakis kifejezetten nemesellenes jelszavakkal lehetett volna sikert elérni, erre azonban Dembowski kivételével a nemesi összeesküvők nem voltak hajlandók. A hiányos és rossz propaganda végső soron az osztrák hatóságok munkáját könnyítette meg. A parasztok rávetették magukat a szabadságot hirdető felkelőkre, egy részüket megölték, más részüket szekereken beszállították Tarnówba és más központokba. A galíciai mészárlás február 20-án kezdődött nagyobb méretekben s a következő napokban átterjedt a tarnówi kerületből a sandeki, a jaslói és a -sanoki kerületbe is. Nem egy helyen az álruhába öltözött ausztriai tisztviselők maguk álltak a paraszti tömeg élére. Március első napjaiban véget ért a felkelés. Mintegy kétezer személy esett a paraszti antifeudális mozgalom áldozatául, köztük alig néhány száz földbirtokos, a többséget a gazdasági tisztviselők és a különböző rendű felkelők tették ki. Elpusztítottak 200—300 nemesi udvart, nagyrészt a tarnówi kerületben. Szomorú hírnévre tett szert a paraszti akció jobb sorsra érdemes vezére, Jakub Szela, aki teljesen Breinl eszközévé vált. A felkelés elleni akcióba az a meggyőződés hajtotta, hogy az egész parasztság csakis ezen az úton szabadulhat meg jobbágyi függőségétől. Kész volt arra is. hogy a nemesek leverése után a harcot Ausztriával szemben is folytassa. Dembowski, a felkelés tulajdonképpeni vezére, osztrák golyótól találva február 27-én elesett a Podgórzen, éppen akkor, amidőn csapata élén a paraszti erőkkel igyekezett egyesülni. Krakkóban az ellenforradalmi körök rábírták Tyssowskit a kapitulációra. A forradalom elbukott, de nem buktak el eszméi. Vereségében — mint ahogyan arra a felkelés második évfordulóján Engels rámutatott7

— benne volt a fiatal, demokratikus Lengyelország győzelme a régi, arisztokratikus Lengyelország fölött. Hamarosan megmutatkozott ugyanis, hogy nem csak lengyel ügyről van szó! Marxnak és Engelsnek a lengyelek felkelésére adott egyértelműen pozitív válasza nem maradt elszigetelt jelenség. A krakkói forradalom, elbukása ellenére, hatalmas visszhangot váltott ki egész Európában. Mindenekelőtt természetesen a legközelebbről érintett lengyel lakosság körében. Minden őszinte, hazafias erő számára megmutatta a nemzeti függetlenségért vívott harc egyedüli helyes perspektíváját : a függetlenségi harcnak az agrárreformmal való összekapcsolását, A krakkói felkelés felhívta Európa figyelmét arra, milyen hatalmas potenciális erő rejlik a lengyel nemzeti felszabadító mozgalomban, milyen hathatós segítséget várhatnak Európa haladó körei a despol izmus és a reakció ellen folytatott harcukban a lengyelektől. Ezzel magyarázható, hogy Mazzini a krakkói felkelés bukása után is változatlanul számít a lengyelek segítségére a tervbevett lombard — velencei felkelésben.8

Lelkes vissz-7 MEGA. [., 6. k. 412. sk. 1. Jablonoivuki Henryk: Miedzynarodowe znaczenie polskich walk narodowo-wyzwolenczych XVIII i XIX w. 1955.'44'. 1.