Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
AZ 1846. ÉVI GALÍCIAI PARASZTFELKELÉS MAG TARORSZÁGI HATÁSÁHOZ 629 részt a felkelésben ; a falusi lakosságból inkább áz uradalmi tisztviselők és a szegény nemesség mutatott hajlandóságot. Közép- és Nyugat-Galícia földbirtokosai a hazafias hangulatot terjesztő emisszáriusok hívó szavára eleinte eléggé tömegesen csatlakoztak a felkeléshez, de az összeesküvő nemesség egy jórészét hamarosan kiábrándították a „kommunista" fordulatról szóló hírek és a forradalom vezérkara által kilátásba helyezett kemény módszerek. A vagyonos nemesség nagy többsége a felkelés időszakában is megmutatta, hogy valójában népellenes és an t i de m ok rati k us érzések fűtik. A galíciai birtokos nemességnek ez a magatartása hozta magával, hogy a nemesek körében szálldosó pletykák alapján az osztrák kormány idejében értesült a készülő felkelésről és volt ideje felkészülni rá. Míg a porosz övezetben és a cári területen az 1846-ik évre tervezett felkelést az ottani hatóságok már csírájában elfojtották, addig Galícia esetében a bécsi kormány úgy döntött, hogy megvárja a felkelés kitörését már csak azért is, hogy így jogcímet teremthessen Krakkó szabad város régtől fogva tervezett bekebelezésére. A Galícia területén állomásozó gyérszámú katonaságnak mindössze azt az általános utasítást küldték, hogy a felkelők elleni harcban a parasztok lojalitására támaszkodjék. A krakkói felkelés szervezői elkövették azt a hibát, hogy nem tájékozódtak előzőleg a galíciai falvak népének igazi hangulatáról. A felkelés nemesi vezérkarának tagjai közül többen (Wiesiolowski, Tyssowski, Gorzkowski) mindvégig megőrizték bizalmatlanságukat a néppel szemben és hevesen támadták pl. Dembowskit, amiért a parasztok között végez propagandamunkát, A felkelés vezetőinek többsége — Dembowskival ellentótben '-— nem a falvak paraszti népében látta a mozgalom vezetőerejét, hanem á nemességben, amelynek — amennyiben egyáltalán csatlakozott a forradalomhoz —• legfőbb célja nem is lehetett egyéb, mint hogy megakadályozza a felkelésnek nagy parasztforradalomba való át növését. A krakkói felkelés katasztrófáját csak elősegítette, hogy a forradalom kitörését megelőzően a propaganda^ munka éppen a Tissowskiak, Wiesiolowskiak kezébe futott össze. Dembowski és a hozzá hasonlóan gondolkodók (mindenekelőtt Goslar és Stefanski) eléggé elszigetelten működtek. Krakkón kívül egész Galícia területén összesen öt helyen próbáltak felkelést kirobbantani a forradalmárok. Az aránylag legjobban megszervezett tarnówi kerületben (ahol az elfogatásoktól tartva már négy nappal a kitűzött határidő előtt megindították a harcot) február 18—19-én éjszaka maguk a parasztok fegyverezték le a felkelőket. Sanoknál egy nagyobb felkelő csoport, látva a parasztok ellenséges magatartását, harc nélkül szétoszlott s letett a város ostromáról. Horozanban (stryji kerület) Czaplicki kihirdette az uradalom parasztjainak a jobbágyság eltörlését, de társaival együtt megverték és a falu népe fogságba vetette. Narajówban (brzezanyi kerület) Wisniowski csapata élén összecsapott egy huszár járőrrel, de látva gyengeségét, embereit szétoszlatta. A Podhalén azonban megmozdult a góral lakosság : Chocholów község parasztjai Andrusikiewicz kántor és Kmieíowicz vikárius vezetése alatt február 21-ről 22-re virradó éjjel kaszákkal, vasvillákkal, fejszékkel felfegyverkezve betörtek Magyarországra, Sucliá Horánál megtámadták a királyi harmincadhivatalt, elhárították az ellenük kiküldött katonák támadását és csak miután Andrusikiewicz súlyos sebet kapott, adták meg magukat .® 6 A Suchá-horai betörésre lásd Zmeskál Móricz február 22-én kelt jelentését. O. L. Nádori titkos lt. ad. Int. R. H. Sec. Spectantia 1846 : 20.
