Századok – 1957

Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625

-626 KOVÁCS ENDRE Ausztriától. Az ausztriai kormányzó hatóságok képviselői nem titkolták a lengyel társadalommal szemben érzett ellenszenvüket, valamint azt a törekvésüket, hogy a Krakkói Köztársaság előjogainak utolsó maradványait is eltöröljék. Krakkóban azonban — különösen ennek régi, hires egyeteme körül — a függetlenségi eszme igen mély gyökereket eresztett és a hazafias erők szakadatlanul szervezkedtek. Az 1831. évi lengyel nemzeti felkelés, mint ismeretes, kudarccal végződött és a krakkóiak is csalatkoztak a felkeléshez fűzött reményeikben. A felkelést követően átszervezték a Krakkói Köztársaságot, körülnyesték önkormányzati jogát s ezzel a már korábban korlátozott előjogait a semmivel tették egyenlővé. Az 1831-es lengyel nemzeti felkelés leverése után Krakkó egyike lett a lengyel hazafias mozgalom legfőbb központjainak. Ide törekszenek Európa minden részéből a lengyel menekültek és Krakkó nagyarányú orosz- és osztrákellenes összeesküvések színhelyévé lesz. Természetes, hogy a Szent Szövetség tagjai mindezt nem nézhették tétlenül. 1833-ban Münchenben megegyezés jött létre Ausztria és Oroszország között (s ehhez később Poroszország is csatlakozott) : a bécsi kongresszus alapján, mely felügyeletet biztosított nekik a szabad város felett, megállapodtak, hogy ha a krakkói kormány nem tudja alkalmas eszközökkel elfojtani a forradalmi mozgalmakat a maga területén, akkor az érdekelt hatalmak közösen lépnek fel vagy maguk közül jelölik ki valamelyik hatalmat Krakkó megszállására. Erre a szerepre egyébként Ausztria szívesen vállalkozott. 1836-ban valóban bekövetkezett Krakkónak orosz, osztrák és porosz seregek által történt megszállása s ezt követően kibontakozott a kíméletlen renderi terror, amely néhány évre véget vetett az ott működő összeesküvő szervezetek tevékenységének. A krakkói üldözött hazafiak Sziléziában, Szászországban és Magyarországon kerestek menedéket. A 30-as évektől kezdve Galícia egész területére szétágazódott az összeesküvési mozgalom hálózata, Elsőrendű központjai ennek : a lwówi egyetem, az ottani római katolikus és unitus szeminárium, a tarnówi és przemysli helyőrségek. Se szeri se száma azoknak a titkos hazafias szervezeteknek, amelyek, részben a korabeli karbonarizmus szervezeti formáit öltve magukra, Galícia különböző központjain egyesítik magukban a polgári és nemesi elemeket, a főiskolai ifjúságot és az ausztriai hadsereg nagy számban található monarchiaellenes tagjait, akik különféle nemzetiségek fiaiból állnak. A Krakkó elleni katonai intervenció után az összeesküvő mozgalom fősúlya Lwówra tolódik át, itt működik a Lengyel Népi Szövetkezés (Stowarzyszenie Ludu Polskiego) központja, mely köztársasági kormányformát, demokratikus elveken alapuló federatív államot propagál, melyben a különböző nemzetiségek (lengyelek, ukránok) fiai élnének egymás mellett. A programpontok között szerepelt az 1772. évi határok visszaállítása, a lakosság egyenjogúsága, a parasztság felszabadítása. E széles, demokratikus köztársasági program indokolja, hogy a galíciai fő összeesküvő szervezet nemcsak a polgárság és a haladó nemesség körében folytatott propagandát, hanem lépéseket tett a parasztság megnyerése felé is.4 4 Ehelyütt nincs módunkban a galíciai összeesküvési mozgalmak alaposabb áttekintését nyújtani. Utalunk ezért a kérdéssel foglalkozó nagyszámú feldolgozások közül a legfontosabbakra : ./. Krajeuski: Tajne zwiqzki polityczne w Galicji. 1903. A.Giller: llistoria powstania narodu polskiego. Hl. 1870.. M. Sala: Geschichte des polnischen Aufstandes vom J. 1846 — 1847. S. Schnür-Peplowski: Z przeszlosci Galicji. I—II. 1895. St. Kieniewicz: Konspiracje Galicyjskie (1831 — 1845) 1950 (benne a kérdés