Századok – 1957
Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603
A HARMINCÉVES HÁBOIÍl' KELETKEZÉSÉNEK ÉS JELLEGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 617 Leibeigenschaft" megszilárdulásának egyik legfőbb politikai eszközévé és a korszerűtlen rendiség konzerválójává.49 A feudális birtokviszonyok átcsoportosításáért folyó harcot a fejedelmek államközi üggyé akarták tenni és vallási- egyházi fémjelzéssel látták el. Protestáns részről a katolikus egyházi vagyonokra áhítoztak, katolikus részről pedig a szekularizált birtokok visszaszerzésén fáradoztak. Belső gyengeségük külföldi segítség, szövetségesek keresésére indította őket, főleg mivel az egymásközti együttműködésre alig számíthattak. Brandenburg és Neuburg kilépett az Unióból, melyet 1617-ben már alig lehetett négy évre megújítani. A szász választó és a pfalzi udvar között nagy volt a féltékenykedés. A Ligában is küzdött egymással a bajor és a mainzi választó a hegemóniáért, és amikor 1616-ban az egész szövetségrendszer újjáalakult bajor Miksa vezetésével, már szűkebb lett a köre. így vált szükségessé a spanyol—osztrák, illetve a holland—angol—francia irányú külpolitikai tájékozódás. A fejedelmek egymás közti torzsalkodásai, pl. a Jülich—Cleve birtokáért folyó harc Brandenburg és Neuburg között, azáltal nyertek jelentőséget, hogy maguk köré vonták a nagy | európai hatalmi ellentéteket, tápanyagot szolgáltattak a konfliktusok kirobbaná- j sához. így vált a birodalom a tucatfejedelmi politika révén a nemzetközi tűzfészkek legfőbb csomópontjává. A ,,deutsche Mitte" azonban nem erőközpont volt, hanem a világpiaci átalakulások következtében az európai feuda-\ lizmus egész szervezetében felfokozódó belső ellentmondások összesürítője.50 Diplomáciai tekintetben a német fejedelmi politika európai méretűvé szélesítette a bizonytalankodást, határozatlanságot. Ennek megvolt a talaja Közép-Európa más országaiban is, ahol a központi hatalom és a rendi erők ellentéte az államszervezet ütőképességét és külpolitikáját nagy mértékben fékezte. Ugyanakkor a fokozódó osztályellentétek, a parasztság antifeudális harcának megerősödése a földbirtokos osztály magatartását alapvetően befolyásolta az államközi kapcsolatok terén is. Gondoljunk a XVI. századvégi osztrák parasztfelkelésekre (1595—97), a sziléziai felkelésekre (1604—-1606, 1615—16), a csehországi 1581-es és 1611-es felkelésekre, a Bolotnyikovféle nagy oroszországi antifeudális küzdelmekre vagy a magyarországi hajdúfelkelésekre. A paraszti ellenállás az elnyomó apparátust teljesen lekötötte akkor, amikor az állampénztárak csaknem mindenütt üresek voltak és a zsoldosrendszer válsága már az aránylag rendezettebb nyugati abszolút monarchiákat is megoldhatatlan kérdések elé állította. Mindezekhez számítandó a kelet-európai országok viszonyait oly sajátosan meghatározó soknemzetűség, idegen népek elnyomása a lengyel, orosz, magyar államban és a Habsburgbirodalomban. A rendi kérdés adja a kelet-—középeurópai politika megértésének kulcsát a jelzett időszakban. Akár „rendi dualizmusról" beszélünk, akár a rendi alkotmányok különböző típusait elemezzük, látni kell, hogy a rendiség megerősödése a bekövetkezett agrárfejlődés talaján sem nem egyértelműen pozitív, amint azt a liberális történészek ábrázolták, sem nem egyértelműen reakciós, amint a 49 Engels: Zur Geschichte der preußischen Bauern. Marx Engels Lenin Stalin zur deutschen Geschichte. Bd. 1. 571. 1. L. Nichtweiß tanulmányát is : Zur Frage der zweiten Leibeigenschaft . . . Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1953. 5. Heft. 50 M. Ritter: Politik und Geschichte der Union... (Abhdlg. d. Bayer. Ak. <1. Wiss. 15.). Depner, Platzhoff, i. m. stb. Az irodalom e kérdést még nem vetette fel.
